Nézzük meg, hogy tényleg nem fontosak?
Mindenkinek joga van a családhoz tartozni, még akkor is ha csak kis ideig tartozott oda, mert a szülei, vagy csak az egyik szülője úgy döntött, hogy megöli, ilyen vagy olyan indokot vagy indokokat felsorolva.
Azért mert nem álltunk készen.
Azért mert még fiatalok voltunk.
Azért mert még nem volt lakásunk.
Azért mert még a tanultunk.
Azért mert már volt pár gyermekünk és megterhelő lett volna még egy.
Azért mert túl korán jött.
Azért mert az apja nem vállalt fel minket.
Azért mert nem ennek a férfinak akartam gyereket szülni.
Azért mert nem volt elegendő pénzünk.
Azért mert nem volt megteremtve a jóléti háttér.
Szóval nagyszerűen megtalálja a magyarázatot az anya miért döntött az abortusz mellett.
Azt figyelmen kívül hagyja, hogy az a megfogant gyermek ötven-ötven százalékban általuk jött létre, mert mind a két ember oda tette magát.
Ez a gyermek a családhoz tartozik, még akkor is ha úgy döntöttek, hogy megölik.
Ezt a gyermeket keresni fogja valaki, aki később érkezik a családba.
Egy később érkezett gyermek fog úgy viselkedni, mint akinek nincs joga az élethez, mint akinek menekülnie kell, mert hívja egy távoli ország.
Ott biztos boldog lesz, ott biztos megtalálja a boldogságot!
Sajnos csalódnia kell, mert ott sem találja meg azt, akit keresett.
Úgy viselkedik, mint aki nem tartozik oda a családhoz, hisz nincs helye.
Miért érezheti azt hogy nincs helye?
Azért, mert egy halott testvér helyére teszik az élők között.
Mondok egy példát: ha az első gyermeket abortálták, akkor ő el van hallgatva, mert ott van a szégyen!
Jön a következő gyermek, akire azt mondják hogy az első gyermekünk.
Ez nem állja meg a helyét, mert ő a második gyermek.
Félő, hogy neki nem lesz kötődése az anyával, mert az anyát folyamatosan emlékeztetni fogja az elvetetett gyermekére, és nem tud ránézni a megszületettre.
Ezután, ha születik még egy testvér, rá meg azt mondják, hogy a második gyermekünk.
Itt megint egy rangsor eltolódás van, mert nem a második, hanem ő a harmadik gyermek.
Ezért veszekedések és rivalizálás jön létre az első életben maradt gyermek és a második életben maradt között. Mert az első azt éli meg, hogy azzal, hogy a harmadiknak azt mondják, hogy ő a második az első élő helyére pályázik.
Ezért az elsőszülött félti a helyét és a veszekedésekkel el akarja tolni a harmadiknak született testvért, akit az ő helyére tesz a szülő azzal, hogy azt mondja ő a második gyermekünk.
Másik lehetséges probléma, amit egy abortált gyermek elhallgatása hoz a rendszerben. Lehet, hogy a másodiknak született gyermek azt éli meg, hogy ő nem fontos, őt nem fogadják el.
Ez mind azért lehetséges, mert azt az abortált testvért nem fogadták el.
Ezért neki kell képviselni azt az testvért és elkezd úgy viselkedni mintha ott se lenne.
Jó képességű gyerek/felnőtt lehetne, de nem tudja a képességeit kamatoztatni.
Galibát-galibára halmoz, sikertelenséget él meg folyamatosan.
Mindez azért lehetséges, mert az abortált testvérnek se sikerült.
Ekkor a szülő ideges, lenézi a gyermeket, maguk között megbeszélik, hogy mennyire élhetetlen ez a gyerek, nem tudjuk kire ütött!
Pedig, ha tudnák, hogy miattuk teszi, nekik szülőknek mutatja.
Mit tettetek! A bátyám még magzat volt, és úgy döntöttetek, hogy nem maradhat.
Nem tudtatok olyan döntést hozni, hogy neki jó legyen.
Én is úgy teszek mint ti, nem hozok jó döntéseket!
Elveszítem azt, amit eddig megszereztem, hisz az abortált testvérem is elveszítette az életet, két kívülálló személy döntése miatt!
Szégyen miatt nézi le a szülő a saját gyermekét, mert ez a gyermek csak a szülőnek szeretne segíteni abban, hogy kihozza abból a mély letargiából és szégyenből, amit akkor élt meg, mikor meghozta a döntést, hogy elveteti a gyermekét.
Reménykedve abban, hogy ha ez megtörténik akkor látni fogja őt, az élő gyermeket és a halottnak meg helye lesz a családban.
Egy elhallgatott abortált testvér miatt, dönthet úgy egy később megszületett gyermek, hogy ő nem szeretne gyereket.
Ott van benne egy nagyfokú félelem, hogy neki is meg kell tenni ugyanazt, mint a szüleinek.
Ezek a dolgok nem tudatosak, mind tudattalan működési formák.
Ezért érdemes átgondolni, hogy mi a jobb: beszélünk róla a családban és felvállaljuk.
Igen volt egy, kettő, három abortált testvéretek.
Nagy szégyen és fájdalom volt számomra.
Most úgy érzem, hogy itt az ideje hogy beszéljünk róluk, hisz ide tartoznak.
A lelkemben mindenkinek helye van.
Ti az élők nem vagytok felelősek azért, amit én tettem.
Mindenkinek joga van a saját életéhez, és helyéhez a testvérek rangsorában a családban.
Ha beszélünk róla, akkor megnyugszik a rendszer, mert mindenkinek helye lett.
Ha továbbra is hallgatunk, akkor folytatódik a szégyen spirál legalább négy generáción keresztül.
Mindenki tegyen belátása szerint, mi a jobb.
Bert Hellingernek van egy mondata: Az Igazság gyógyít!
Ha kérdésed lenne ezzel a témával kapcsolatban, nyugodtan kérdezz kommenten, vagy levélben.
