Elhoztam számotokra egyik kliensem kiváló felismerését.
Most már pár alkalommal dolgoztunk együtt.
Azzal a témával érkezett, hogy anyjával való kapcsolatát szeretné leképezni.
Ez nagyszerű, külön örültem, mert férfiként egy ilyen lépést vállalni nagy bátorság.
Legjobb megérzése volt, nevezzük őt most Artúrnak.
Artúr sejtett valamit, hogy nincs kötődési mintája, nem igazán kötődik egyik szülőhöz sem.
Kifejtette, hogy mindezt a könyvem olvasása alatt értette meg. (“Lelkünk
tükrei egy családállító szemén keresztül“)
Koncentráltunk a leképzésre, és tényleg nagyon szépen látszott, hogy ő csak egy villámhárító a szülők életében.
Anyának csak azért van szüksége rá, hogy panaszkodni tudjon és ne érezze egyedül magát, ezért előszeretettel kapaszkodott Artúrba.
Apa lenézve, szinte senkinek nevezve merengett az életében, mert a szülők között nincs lelki kapcsolat, csak úgy eléldegélnék egymás mellett.
Felismerve ezt a siralmas helyzetet Artúr eljut arra a pontra, hogy jó lenne a gyermeki részt elhozni onnan, mert, ha ez nem történik meg, akkor ő élete végéig várhat arra, hogy gyereknek tekintsék és elismerést, szeretetet kapjon.
Örökbe fogadta önmagát, igaz, hogy félt tőle, mert nincsenek eszközei. Félt, hogy fogja ezt kivitelezni.
De mikor elmondtam neki, nem kell félned, mert hétvégén belső gyermek tréningre jössz, ott megtanulod ennek a menetét és új működési szerszámokat teszel abba a bizonyos működési ládába, megnyugodva figyelte tovább.
Látta azt, hogy anya nem csak őt uralja, hanem az apát is valamilyen szinten, azzal, hogy tudomást se vesz róla, lenézi. Világossá vált számára, hogy ő is ilyen nőket vonzott be maga mellé, akik egy idő után felülkerekednek és leuralják őt!
Egy következő felismerés, hogy apa mikor ilyen helyzetbe kerül, akkor az alkoholhoz nyúl, abból gyűjt erőt, hogy szembeszálljon a feleségével, ekkor megtörténik a kisülés és haladnak tovább.
Ez a szülők működési mechanikája, mert nincs felnőtt eszköztáruk, hogy nyílt odafigyelő kommunikációval és igényeik kifejezésével, a másik fél tiszteletével megoldják a helyzetet.
Artúr saját maga számára jegyezte meg hangosan.
Most már értem miért azt teszem és úgy működöm, ahogy. Ezt láttam, ezt szívtam magamba már az anyatejjel.
Azt is felismerte, hogy apa alkohollal való kapcsolata és az ő kapcsolata az alkohollal miért fontos. Mert csak így tud a lenézett apához kapcsolódni, és a párkapcsolatban
kiprovokálni azt a működést, amit a szüleitől tanult. Vesszünk össze, hogy utána kibékülhessünk!”
Megfogva a benne élő kisfiú kezét fogadalmat tett maguknak.
Elmegyünk a saját életünkbe, megtanultunk magunkra figyelni, saját határokat húzni, kommunikálni, érzelmeket kimutatni. Megengedjük maguknak a kötődést, még akkor is, ha annyira félelmetes az.
Azzal zárta a családállítását, mint ahogy látom lesz feladatom önmagammal amíg mindezeket megtanulom felismerni és megoldani.
Jó is volt, hogy ezt kimondta, mert meg tudtam erősíteni abban, hogy jól látja, hogy a látottak és hallottak alapján neki kell tudatosan másként cselekedni.
Mert családállítással csak megtanult úszni az asztalon, de a vízbe most neki kell bemenni, és kipróbálni, hogy is van az az úszás.
Senki nem fogja megtenni helyetted, senki nem fog bemenni helyette, csak ő maga teheti meg, mert ő látta ő hallotta és ő alkotott képet a család működéséről, ezért ő tud kiúszni a partra ha akar.
Remélem, hogy Artúr története neked is segített felismerni saját mintáidat, leszel olyan bátor, hogy egyszer megpróbálsz úszni, és kiúszol abból a családnak hitt valamiből, ami fogva tart, és teljesen más alapokra helyezed a szüleiddel való kapcsolatot és a saját helyed és fellelőséged a családban.
Megtalálod a gyermek helyét, tudni fogod, hogy Te vagy a kicsi, ők a nagyok és ez így marad. Nem vagy felelős értük és segíteni sem tudsz nekik.
Ha te is felismerted saját működésed, ezzel kapcsolatban és valami visszajelzést adsz kommenten, ezt megköszönöm.
Mert ezzel nekem is segítesz lemérni, hogy jó az irány, amit szeretnék átadni az sikerül.
Köszönöm.
