Hogy hat a múlt a jelenre?

Van, hogy elhisszük, hogy a múlt hat a jelenre és foglalkozunk vele vagy azt mondjuk minek foglalkozni ezzel, az volt ott kell hagyni nem kell bolygatni.

Ez teljesen rendben van, mindaddig amíg egy viselkedési forma nem ismétli önmagát többször is egyik családtag életében.
Ilyenkor Ő elgondolkodik.

Mit csinálok rosszul hogy már megint ez a téma?
Ki helyett ismétlem a történetet?
Ki helyett vezeklem?
Ki hiányzik a rendszerből?

Minden személy, aki valaha a családhoz tartozott, annak helye van a rendszerben.

Ha nem beszélnek róla, akkor majd jön egy később született családtag, aki majd keresni fogja azt, aki hiányzik, akit elfeledtek, akiről nem beszélnek, mert szégyellik a tettét, mert szerelemgyerek, vagy ennek az apja.
Később született családtag, aki keresi ezt a személyt, aki haza szeretné hozni őt, ezt úgy teszi, hogy ismétel bizonyos viselkedési formákat. Jelen esetben az ismétlés úgy mutatkozott meg, hogy a párkapcsolatában, ezen belül a szexualitásában hozott létre zárlatot.

Honnan ered a probléma?

A második világháború a kiinduló pont.
Anyai nagymama, azért, hogy védelmet kapjon és ne éhezzen a család német katona ágyasa lesz. Ezzel a német katona lesz a hiányzó láncszem, mert ha ő akkor nincs és nem használja a nagyit, vagy nagyi nem használja őt, akkor lehet másként alakul az életük.
Azért mert ő ellenszolgáltatás miatt segített, bekerült a családba.
Következő generációban megjelent a hiány és a lány unoka kezdte ezt leképezni oly módon, hogy a férj mellett zárta a szexualitást és talán még egy kis dühöt is érzett irányába, mert összemosta a férjet a katonával. Ezzel szolidál a nagyival.
Megélte nagyi tessék-lássék szexualitását.
Nagyi helyett a benne élő csábító ént nagyapa mellé deportálta. Jelezve háláját nagypapa felé, hogy szégyenében is a nagyi mellett maradt, így megszülethetett anya és ezáltal az unoka, az az a kliens.

Tehát első lépésben látta nagyanya dühét a német katona felé, és a beletörődést.

Most ezt tudom tenni, ha nem ezt teszem éhen döglünk.

(Lehet azt gondolni, hogy inkább éhen dögöltem volna!)
Akkor még nem éheztél igazán. Mennyire jó, hogy parancsra nem kellett kiszolgálni egy idegen férfit, mert ha nem teszed akkor megölnek, vagy a családoddal teszik ezt!)

Ilyekor a nő elzárja magába az érzéseket és mint a bábu végig csinálja. Megöli magában azt a részt, aki érez és élvezi a szexualitást.

Ezért jött az unoka és ő is kivette az érző részt, ezzel szolidált nagyival és nagypapával is egyben.
A hiányzó katonát úgy tudta behozni a rendszerbe, hogy dühöt mutatott a férje iránt. Azt a dühöt jelenítette meg, ami a nagyiban volt.

Ezt látva fel tudta oldani a családban működő múlt eseményeinek dinamikáját azzal, hogy megérkezett a lelkében a hála nagyi iránt, hogy ez nem szégyen, amit tett, hanem igenis nagy erő kellett hozzá, hogy végig csinálja.
Nagyapa szégyene, hogy igen is látom mi történik, de nem tehetek semmit, meg van kötve a kezem, hisz én a fronton harcolok. Ott hagytalak a gazdasággal a földekkel, a gyerekekkel.

Miért volt szükség a német katonára?
Mert ő védelmet nyújtott és ételt szolgáltatott.
Mindenki tudta, hogy valamilyen módon használja a másikat, mert, ha akkor nem így cseleksznek, valamelyik nagyszülő biztos meghal. Akkor később nem születik meg a lányuk, aki az anya és az unokájuk sem, aki jelen esetben a kliens.

Ezért van az, hogy a később született családtag ismétel mindaddig, amíg nem kerül a helyére a hiányzó láncszem.

Figyeld meg, te mit ismételsz.
Mire mondod, hogy:

Már megint ugyanazt csinálom!

Nem igaz, hogy “ugyan abba a folyóba lépek”.

Igazán megtanulhattam volna már, volt ez-az életemben.

Ez azért van, mert valami vagy valaki miatt teszed.
Sokat segít, ha megkeresed a gyökér problémát és feloldod azt azzal, hogy meghajolsz a múlt előtt.


Így tudod a szabadságodat megszerezni és ezáltal másként működni.
Megengedni magadnak a boldogságot, hogy ne legyen hiábavaló őseid szenvedése.
Az, hogy te másként tudsz majd működni, őseidet boldogság fogja el, mert nem volt hiábavaló a szenvedésük.


Ez jelenti a te szabadságodat.
Ezen a példán keresztül láthattad miért érdemes a múlttal foglalkozni, még akkor is ha nem hiszünk benne.
Milyen tudattalan lenyomatokat és tartalmak fogságában lehetünk

Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel
fb-share-icon

Comments

  1. szatmari kriszta iringo says:

    jelenleg teljesen egyetértek – én is hasonló tapasztalatokra tettem szert az elmúlt években

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük