Hihetetlenül érdekes és tanulságos történettel találkoztam minap. Anyuka azért keresett meg, mert a 11 éves fiával nem tud mit kezdeni:
A gyermek eledékeny, nem figyel, és játssza a hülyét.
Ajánlom neki, hogy képezzük le, nézzük meg a gyermek lelkének mozgását. Azt mutatja a leképezés, hogy a gyermek csak bizonyos időközönként ismétli ezt a viselkedést, ezért megkérdezem, mi történhetett a terhesség ideje alatt, mire emlékszik az anyuka?
Eszébe jut, hogy amikor 3 hónapos terhes volt H1N1 re kapott oltást, ami után hetekig lázban fetrengett.
Mindezt a magzat is átvette, azt élte meg hogy ő beteg és lázas. Lázálomban fetrengett ő is, hisz anyán keresztül érzékeli saját világát. Itt még nem tesz különbséget anya és saját maga között, egynek éli meg magukat.
(Ez az a dolog, amit a gyermek ismétel időközönként. Például mikor siettetik, vagy ráförmednek, hogy miért annyira szétszórt.)
Az ok!
Anyuka elméje dolgozni kezdett, hogy az oltás miatt biztos debil és selejtes gyereket fog szülni.
Ez is egy fölöslegesen jó kis program, aminek hozadéka lett. Anyuka így el is temette magában a gyermekét, és nem fogadta el, nem tudott ránézni.
Egy ilyen selejtes gyerekkel mit kezdjen, csak a düh és megvetés munkálkodott benne.
(Azt se tudta, hogy magára, vagy gyermekére dühös.)
Valójában viszont!
Még az a szerencse, hogy semmi gond nem lett a babával, teljesen egészségesen jött a világra. Az, hogy a lenyomat miatt kicsit lassabb, és el kell játszania azt, ami az anya gondolataiban volt, azért volt, hogy az anya lássa őt, máskülönben nem veszi észre.
Nagyon jó volt látni, hogy az apuka végig normálisnak látta a gyermeket , és érzelmeket mutatott a gyermek fele, így egyedüli személy volt, akiben tudott kapaszkodni a gyermek.
Végül a gyermek felfedezte magzati részét, akivel aztán kommunikált és megmutatta neki az életet. Bevonta élete filmjébe, aminek a címe Hős születik, és ők lettek a főszereplők.
Meghívták a szülőket és a testvéreket is az előadásra.
Végülis egy Hős született, aki megtalálta magzati önmagát és most már kéz a kézben mennek tovább. Nem kell tovább lázálomban fetrengeni, és elveszettnek lenni.
Létezhet!
A család is látja őt és elfogadja. Végre normális lehet, nem kell megjátszania magát azért, hogy anya lássa.
Anya talán életében először tudott a fiára nézni, büszkeséget mutatva és megélve ezt!
Egy új élet kezdődhet a gyermek számára, ahol megmutathatja az eddig eltárolt tudását, kreativitását, valós önmagát.
Az anyának!
Ez a leképezés az anyának segített más szemüvegen keresztül látni önmagát, a saját gondolat világát és annak eredményét. Saját gyermeke viselkedésének valódi okát, azt, hogy csak így tudott kapcsolatot teremteni az anyával, ha ezt a játékot játszotta. Végül kapcsolódni tudott azon részével, aki terhesen 3 hétig lázasan tengődött, és ki tudta emelni az ottani félelemből önmagát.
Ránézhetett a fiára félelem, szégyen és előítéletek nélkül. Ezek hatására anyában elindul egy folyamat, másként tekint gyermekére, a gyermeknek nem kell eljátszania mindazt a műsort, amit eddig tett, hogy lássák. Lehet csak önmaga.
Gyermeknek nagy segítség lesz anya új szemüvege. Ahogy telik az idő, végül elhiszi majd, hogy tényleg ő szerethető és normális lehet, akit tényleg látnak és engedélye van a létezéshez, az élethez.
Ez a legszebb ajándék, amit kaphat valaki:
Létezhet, élhet, lehet önmaga, szeretik és elfogadják.
