A család fekete báránya

Sokan érezzük ezt. Mi vagyunk a család fekete bárányai. Mi kilógunk a sorból. Ma egy kedves tanítványom mesél arról, hogy milyen benyomások vezették el hozzám. A történet tanulság mindenkinek. Arról, hogy miből lesz a kirekesztés, de abból is, hogy hogy lehet ebből talpraállni:

Amikor úgy érzed, hogy ki akar dobni a család avagy a fekete bárányok sorsa

Babi blogjait olvasva, mindig jó érzéssel tölt el, hogy bármilyen helyzetben is vagyunk vagy akármilyen problémánk legyen, a családállítás egy biztos módszer, hogy megoldásokat találjunk.

Ahogy sokszor elhangzik, ha dolgozol magadon és változol, akkor veled együtt a családi rendszer is megmozdul, alakulni kezd. Aztán eljön egy pont, mikor a család ellened fordul, hiszen jól felbolygattad a szálakat. Te kiálltál magadért és megtaláltad a saját helyed, ami sok esetben nem tetszik nekik, hiszen akkor ki fogja ezután szolgálni őket?

Egy személyes történetet szeretnék megosztani veletek, amelyben talán mások is magukra ismernek.

Amikor Babihoz kerültem megjártam már pár mélypontot. Ahogy kérte, az anamnézishez megkérdeztem édesanyámat a családi történetekről, mintákról. Természetesen a válasz az volt, hogy nálunk minden rendben, mindenki szeretett mindenkit és mindenki boldog. Meg amúgy is minek járok én ilyen helyekre, hiszen minden lélekbúvár csak lehúzni akar. Lényegében nem tudtam meg semmit anyámtól.

Aztán egy alkalommal mikor éppen otthon voltam, az asztalon felejtettem egy kötődési traumákról szóló könyvet, melyre anyám úgy reagált, mint vámpír a fokhagymára vagy szenteltvízre.

„Jajj hát minek olvasod te ezt a vackot? Nálunk a családban nincs trauma! Ki akarja ezt neked bemesélni? Olyan fura lettél!”

Olyan heves reakciót váltott ki belőle már csak a könyv látványa, hogy tudtam, hogy én jó úton járok, valami biztos van a háttérben. Jó pár év után, sok-sok állítás után azért csak kiderültek családi titkok, traumák, de rendeződtek viszonyok is.

Édesanyám persze ez idő alatt mindig mondogatta, hogy csak átmossák a fejem, minek járok én oda. Babinak milyen igaza volt, mikor azt mondta, hogy aki a családban leghangosabban bizonygatja, hogy minden rendben, nála van a kutya elásva. S milyen igaza lett.

Aztán eljött az a bizonyos pillanat, mikor anyám már nem bírta, hogy itt sorra derülnek ki a titkok és már nem szolgálom ki őt. Persze mindez úgy, hogy az állításokon nem volt ott és én soha nem meséltem el neki mi történt, de a lelke érezte. Elkezdett belém állni, szövetkezni a hátam mögött, elmondani mindenféle szektásnak és bolondnak a családban, hogy minden nagynéni, nagybácsi, unokatestvér és még a külvilág is megbizonyosodjon, hogy az ő lányának elment az esze.

Azt már kezdtem érteni, hogy nem tudta megadni azt a szeretetet, amire vágytam gyerekként, mert ő sem kapott a nagyitól. De bevallom őszintén, hogy nagyon fájt, sőt a mai napig is nagyon fáj, hogy nemhogy nem támogat a gyógyulásban, de még ellenem is dolgozik. A saját lánya ellen.

Így nálam is eljött az a pont, mikor megtorpantam, bezuhantam, meg merem-e lépni, hogy kiállok továbbra is magamért vagy pedig visszabújok a régi szerepembe, hogy a család nehogy kidobjon. Hiszen én vagyok a család fekete báránya, akit amúgy addig észre sem vettek, míg nem kezdett el dolgozni magán.

Óriási hála és köszönet Babinak, hogy ez idő alatt tartotta bennem a lelket, fogta a kezem és bíztatott, hogy most ugyan nagyok a változás hullámai, de ha kibírom még egy kicsit, a család majd megnyugszik.

Így is lett, vannak ugyan még próbálkozások, de már csitulnak a hullámok.

Minden családban akadnak fekete bárányok. Ők azok, azaz mi, akik felálltak, hogy tegyenek valamit a családrendszerrel és önmagukkal, mert már-már elviselhetetlen az, ami körülvesz minket. Az úttörőknek mindig nehéz, de én hősként tekintek magunkra, hogy képesek vagyunk egy egész családrendszert megmozgatni, hogy egy kicsit jobb legyen a mi és a következő generáció sorsa.

Ha te is úgy érzed, hogy kilátástalan helyzetben vagy, ha félsz, hogy kidobnak otthonról, mert változtatni mersz és te vagy a család fekete báránya, akkor már biztosan a jó úton vagy, hogy meggyógyítsd önmagadat. Nem vagy egyedül, a csoport és Babi mindig ott lesz háttértámaszként.  

Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel
fb-share-icon

Comments

  1. Bucur Ion says:

    I love how Ilona have worked in constellation, the structure, the simplicity, straight to the point.
    Her kindness, her inteligence, her professionalism helped me a lot to integrate parts of me that I forgot, feelings and situations hard to be carried.
    Thank you Ilona.
    I feel gratitude and much respect for you and the way you proceed.
    There are so many and imense insights that I rather don’t know which one to choose.🙏

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük