Ismétlődő körök a párkapcsolatban

Hányszor fogadkoztál, nem csinálom többet úgy, változtatni fogok!

Sikerült?

Kétlem… Szerelmek jöttek és mentek, lettek férjek és komolyabb kapcsolódások.
Mindenkinek mennie kellet, nem maradhatott, mert nem volt helye.
Egy férfi és nő kapcsolódásban nincs helye két férfinak.


Ugye dereng már, hogy valami nincs rendben?

Még mielőtt megszülettél, kötöttél egy fogadalmat a női klánod tagjaival, hogy Te leszel a Védelmező Amazon! Családod női tagjai generációkon át az aktuális férfi uralkodás martaléka lett.
Főldesúr, katona, csőcselék, hordák, akik keresztül gázoltak a lakott területeken, magukévá tették az útjukban kerülő védtelen nőket.

Itt vagy Te a harmad generáció egy transzgenerációs traumával, tudattalanul próbálod megvédeni és megbosszulni a családod női klánjának a becsületét.
Sorsközösséget vállalva a nőkkel, már kamaszként megtapasztalod az erőszakot!
Csak azért, hogy tudd milyen az, mikor női méltóságukat tiporták el.
Ezután már ott dolgozik a bosszúvágy, hogy minden férfit ki kell nyírni valahogy!

Ezt ne szó szoros értelemben értsd.

Nem tudatos!

Férfiak jönnek, akiket szépen lassan fondorlatos taktikával kikészítesz.
Az egészben az a szép, hogy úgy tálalod, mintha ők vertek volna át. Ez is a játszmàd része volt.

Mivel mindig rangon alul választottál, saját magad meg egy olyan egzisztenciális helyzetbe állítottad, hogy a fent említett férfiak számára ez nagy lépés volt vagy legalább is azt gondolták.
Az elején nem is tűnt fel, hogy csapdában vannak.

Mert ugyebár egy idő után szisztematikusan kezdted leépíteni őket.
Olyan szintre, hogy elvesztették a munkájukat, egészségük megromlott és kiszolgáltatott helyzetbe kerültek.

Kénytelenek voltak letérdelni a sorsuk előtt és Te diadalittas állapotban kiléptél az egészből.
De úgy tetted, hogy ne távozzon üres kézzel, vihetett mindent magával.
Külvilág meg azt látta, hogy szegény nő már megint elhagyták, kiforgatták!

Ugye ismerős?

Saját bűntudatod miatt fizettél.


Ezt a körforgását eljátszottad 3x vagy 4x, míg nem feltűntek az ismétlések  és eljöttél családállításra.

Feltetted a kérdést: Ki vagy mi miatt ölöm meg a párkapcsolataimat?

Láss csodát! Kitisztul a kép, megmutatkozik a múlt összefonódása.
Hű katona lettél, aki kiáll és bosszút áll a nőkért a családi klánból!
Mindezt addig folytattad, amíg nem került egy olyan férfi az utadba, aki azt nem mondta: elég, felállok és élmények, nem tűröm tovább, mert megfulladok!

Ez volt az a pont, ahol állítást kértél, mert valaki mert ellent mondani és nem engedte, hogy szépen csomagolva kinyírd, lefektesd a nők lábaihoz a többi férfi mellé.

Ekkor oda tudtál állni anyád és nagyanyád elé, és elmondhattad : “Nagyi, anya nézzetek jó katona voltam! Kivégeztem az összeset, itt fekszenek a lábaitok előtt, már nem fognak bántani benneteket! Az összeset megbosszultam.”

Látva önmagad, mint a víg özvegyet. Diadalittas amazonként a férfi temető felett.

Látva ezeket rájöttél, hogy fölösleges volt az egész ügyködésed, mert nem ezek a férfiak az életedből követték el a tetteket! Ők csak egy rendszertani összefonódás áldozatai.

Mert a Te tudattalanod csak folytatta az ősök által örökölt programot: meg kell védeni a nőket és el kell távolítani a férfit.

Női klánod előtt meghajolva

Elismerve a nehézségeket, magadnak megbocsájtva, hogy egy generációs trauma miatt kinyírtad az összes párkapcsolatodat, most végre kiléphetsz a Sorstévesztésből.

Maradhatsz egy férfi mellett, megélve a megnyugvást és a kiegyensúlyozott párkapcsolatot, mert nem kell harcos amazonként védeni a helyzetet. Megengedheted a férfinak, hogy férfi legyen meletted! Magadnak, hogy nő lehess egy férfi oldalán anélkül, hogy kicsináld őt!

Tettesek és áldozatok saját helyükre kerültek a rendszer történetében.
Meghajolva előttük végre megnyugodhatnak  és véget ért a 100 éves háború.