Ezt a témát hozta egyik kliensem.
Meghatározott elképzeléssel érkezett : az én témám gyökere innen ered, és mondja és mondja….
Gyermekként mindig megszökött a szülői háztól és inkább a szomszédban érezte jól magát.
Nem tudott kapcsolódni a szülőkkel és a testvérekkel sem, ezért nem találja a helyét sehol.
Ajánlottam neki, hogy engedjük el ezt az elképzelést és képezzük le, hogy mi lehet az oka annak hogy folyamatosan menekül.
Meglepő kép tárult a szemünk elé.
Kliens folyamatosan mozgásban van, kicsi énje kapcsolódna hozzá, de nem tud.
Szülők két külön világban léteznek.
Kliens folyamatosan bolyong, keres valakit aki hiányzik.
Helyet adunk a hiányzó személynek.
Ki lehet ő?
Iker testvér, aki csak pár napig vagy hétig létezett.
Lényeg az , hogy ő meghalt.
Ez elég volt ahhoz, hogy a kliensben kialakuljon egy félelem az elvesztésétől.
Ez a félelem kényszeríti arra, hogy folyamatosan mozgásban legyen.
Folyamatosan vágyjon, és hajszolja azt az érzést, amit akkor érzett, amikor ott volt a testvére.
Visszacsússzunk az időben, oda ahol még ott van a testvér.
Végre ki tudja mondani:
De jó itt megnyugszom, nem érzem azt, hogy el kell mennem.
Itt nyugodt vagyok.
Ebben a nyugodtság érzésben, tud kapcsolódni saját magával és az ikertestvérrel is.
Hihetetlen érzésként írja le.
Mivel ő tengerészként dolgozik, ezt az érzést érzi mikor szárazföldre lép.
Feltételezi, hogy a vízen megéli azt a ringást, mikor még magzat volt.
Szárazföldre lépve, ott a várt pillanat, hogy összefut az ikertestvérével.
Mikor itthon van, akkor sétál a két ház között, mert ugyebár az ikernek is vett egy házat.
Csak sehol nem érezte azt, hogy otthon van.
Mindig keresett valakit, várt valakire, aki nem érkezett meg.
Csak egy vágy volt folyamatosan.

Megértette saját működését.
Rájött arra is, hogy ezért nem sikerültek eddig a párkapcsolatai, mert senki nem hozhatta azt az érzést, amit ő keresett.
Megnyugodott, hogy ezentúl nem kell rohangálni a két ingatlan között, az otthon érzését keresve.
Minden egyes kikötőben elképzeli majd, hogy ott van az iker testvére, akinek megmutatja a világot.
Ő megélheti a saját életét.
Már nem kell folyamatosan keresgélni egy érzést.
Nem kell tova rohanni, amikor kezdi jól érezni magát.
A félelem nem sarkallja majd arra, hogy elrohanjon, azért, hogy ne érezze a magány ízét.
Vége a magányos farkas korszaknak.
Nagy örömmel mondta ki, végre megtaláltam amit kerestem.
Pedig milyen szép elméletet állítottam fel. Szüleimmel való kapcsolatom a bűnös azért, mert nem tudtam nyugton maradni.
Jó volt látni érezni és megélni azt az érzést, hogy tartozhatom valahova.
Hálával és köszönettel távozott a lelkében.