Nehéz témával érkezett Mónika.
Ő boldog párkapcsolatban van, csak nem igazán érzi, hogy szeretne gyereket.
Pedig isten igazából sietnie kéne, mert ketyeg az a bizonyos óra. Fél attól, hogy később megbánja, hogy miért nem tett meg mindent annak érdekében, hogy anyává válhasson.
Sajátos világába burkolódzva éli az életet, mintha vigyázna. Valakire.
Ez a valaki anya volt szerelme, akivel gyermeküket várták, aki, magzati korban meghalt.
Anya ott rekedt abba a kapcsolatban, mégis hozzá ment Mónika apjához azért, hogy a környezete ne szólja meg, hogy egyedül van, de egyáltalán nem szerette azt a férfit.
Ezáltal tudattalanuk egy nagyfokú dühöt mutatott mindig is a férje iránt.
Két lányuk született.
Mónika a második gyermek. Neki nagyon gyorsan fel kellett nőni, mert a nővére betegen született, így rá nem tudtak figyelni, mert nem volt idő vele foglalkozni.
Mivel anyjához nem tudott kapcsolódni, apa mellé szegődött.
Apa is magányos, lányával kis közösséget alkottak.
Hiába nőtt fel a lány, lelkivilága továbbra is apával volt elfoglalva.
Férfi legyen a talpán, aki megmarad mellette, mint társ, mert nincs helye.
Másik szinten pedig anya volt szerelme mellett dekkol.
Mindezt azért teszi hálából, mert a férfi kilépett és ezért jöhetett össze anya apával, és ő megszülethetett.
Tudattalan elköteleződés mindkettő.
Párkapcsolatai nem igazán vannak. Nagysokára sikerül összejönnie egy sokkal idősebb férfival!
Ezt is csak apa halála után lépi meg.
Ez a férfi nem kapja meg a férj szerepet, mert neki csak az apa szerep jut.
Valahol nem is sajnálja, mert ő már benne van a korban és vannak gyerekei az előző kapcsolatából. Ezt természetesen nem mutatja ki.
Mind két ember azért választotta egymást, mert megfeleltek a családi sérülések kiegészítésére.
Mónika maradhatott lelki szinten a két férfi mellett.
Férj nyújtja a biztonságot és az érzést, hogy apa nem halt meg.
Apának nem kell gyereket szülni, így kipipálva ez a félelem.
Hangsúlyozom, hogy ez a működés mind tudattalan.
Abból látszik, hogy Mónika csak kíváncsi, hogy mi az akadálya annak, hogy nem vállalt eddig gyermeket, hisz ezt a témát hozta el a csoportba.
Látta és érezte mindazt, ami megmutatkozott a családállítás alatt.
Hangsúlyoztam felé, hogy most nem tudni milyen megoldásokat hoz létre a lelke.
Lehet, hogy felébred benne a vágy az anyaság felé.
Lehet a férj ezt nem fogja díjazni.
Lehet hogy mindketten boldogan vállalnak egy gyermeket.
Jobb ha a láthatatlan kimenetelét ennek az ügynek rábízza a Gondviselésre.
Hagyja alakulni a dolgokat úgy, ahogy azok meg akarnak nyilvánulni.
Mikor elér egy következő lépéshez majd akkor mérlegel és lépni fog. Lényeg, hogy felismerte, hogy miért volt fogságban. Vagy meglép bizonyos dolgokat, vagy nem.
Ekkor az történik, hogy hagyja vissza rendeződni mindazt, amit felismert és nem lép önmaga felé.
Akkor tudomásul veszi, hogy így döntöttem: nem válok anyává, majd veszek egy kutyát vagy egy cicát és ott élem meg a gondoskodás élményét.
Ez tökéletesen jó lesz számára.
Vagy lépheti azt is, mivel nincs testi probléma, hogy gyermeket vállal, mert már nem kell a múlt fogságában téblábolni.
Ez nehezebb út.
Bízom benne, hogy idővel a legjobb döntés születik meg számára.
