Egy megrekedés lehetséges okát mutatom meg ebben a blogban.
Ezt a témát hozta az egyik kliensem.
Kétségbeesett, mert nem látja a kiutat, minden stagnál körülötte.
Úgy a mindennapi életben, mind a párkapcsolatban és a munka területen is
jelen van ez a stagnálás.
Azt érzi, hogy valamit kénytelen megmozdítani, vagy rendbe tenni, mert magától nem fog megoldás születni.
Kezdjük az alapoknál nézzük meg, van-e helye a családban?
Hol van ő most?
Megdöbbent, amikor látja, hogy apjánál arra vár, hogy lássa őt és elfogadja.
Ez akkor és ott lehetetlen elvárás volt, mert apa a grandiózus énben tengődött.
Azért, mert a válásnál győzelemnek élte meg, hogy a lánya vele maradt.
Erre még egy lapáttal rátett, az új nő megjelenésével gyermekétől, az az a klienstől elvárta, hogy a nőt anyának nevezze.
Bele se gondolt mekkora fájdalmat okoz egy hatéves gyereknek.
Nem elég, hogy elszakították az anyjától, végig kell hallgatnia, hogy az anyja ilyen meg olyan, az anyja bolond. Az új nő pedig maga a tünemény.
Félt elmondani az apjának, hogy számára mennyire kellemetlen és fájdalmas ez.
Közben kialakult egy lelkiismeret furdalása, mert árulónak gondolta magát.
Elárulta az anyját azzal, hogy apa új nőjenek mondta azt, hogy anya, és a saját édesanyjához nem közelíthetett.
Így nőtt fel, néha harcolva, szeretetéhesen, magányosan, dacolva, menekülve.
Miért?
Mert előjönnek a félelmek: ha mégis terhes maradok, akkor mi lesz?
Elmegy a gyermekemmel, mint apám?
Oh, nem, mert én okosabb vagyok, mint anya!
Idősebb férfi már nem akar gyereket.
Megmenekültem!
Megkapom azt az odafigyelést és szeretetet, amit apámtól nem kaptam meg. Megkapom azt, hogy eltart, ezért a munkához való hozzáállásom is stagnál.
Ez két évi házasság után a kapcsolat rovására megy, mert a férfi észrevétlenül becsúszik az apa szerepbe.
Ember lánya az apjával nem szeretkezik, ez automatikusan hozza maga után a párkapcsolat stagnálását.
Színre lép a depresszió.
Az elejéről indultunk. Megkerestük azt a kislányt, akit elszakítottak az anyjától.
Akinek nem volt szabad kimondani, anya szeretlek.
Aki nem szállhatott harcba az apjával, hogy hagyj békén, mert én anyát is szeretem.
Ne kényszeríts arra, hogy az ügyeletes nőnek mondjam azt, hogy anya!
Aki árva gyermeknek titulálta magát, mert anya nem tud jelen lenni.
Apa az új nővel műsort játszik. Ő meg egyedül a félelembe kapaszkodik.
Itt volt az ideje, hogy mindezeket felismerje és végre megtalálva ezeket az én részeket, haza vigye magával.
Foglalkozzon velük, hogy mellette erőre kapjanak azért, hogy szabaddá váljon.
Végre letegye a rejtett dühét apja iránt.
Anyja felé kimondhassa, hogy fontos és szereti.
Férjének, hogy nem kell az apjának lennie, lehet a férj a társ.
Saját magának meg, hogy nincs egyedül.
Ezek a felismerések vezetik ki abból a mély gödörből, amiben volt hosszú-hosszú ideje.
Eddig ezt nem tudta, hogy mi miatt vesztegel az élet minden területén.
Látva a horgony pontokat, végre felszedheti a horgony és elindulhat. Kiléphet a megrekedt helyzetből.
Mit tanultunk?
Mind a két szülőnkre szükségünk van.
Ha egyik hiányzik, mert nincs elismerve, akkor eljön a pillanat amikor megérkezünk és várunk erre a szülőre.
Ha ránk kényszerítenek egy helyzetet és nincs hozzá eszköztárunk, hogyan mondjunk nemet, akkor egy idő után ennek a helyzetnek a fogja leszünk.
Amíg nem kapunk engedélyt, hogy közelíthetünk anyához, nem tudjuk megtenni
ezt a közeledést.
Ha nőként haragszunk apánkra, előbb-utóbb a mellettünk lévő férfira is haragudni fogunk, mert hasítunk és össze mossuk őt az apánkkal, így a férj, társ lesz az ügyeletes, akinél ez a rejtett düh landol.
Bennünk élő gyermeki rész fél, ezért a felnőtt én megmagyarázza, hogy ő miért nem is vágyik saját gyermekre.
Munkát meg gyermeki részből vállal, ami nagy terhet jelent számára, ezért nagyon gyorsan ott is hagyja, mert nem neki való, őt ott nem fogadják el, őt utálják.
Ha magadra ismertél, akkor már tudod, hogy van megoldás. Kiszabadíthatod magad a veszteglésből.
Várlak szeretettel, családállítás minden szerdán.