Az elsőszülött nehézségei

Azt gondoljuk, hogy elsőszülöttként mi vagyunk az élet császárai. Azért, mert szüleink figyelme csak ránk irányul és nem kell osztozunk ezen másokkal.

Ez szerintem egy nagy tévedés, mert már magzatként megélünk félelmeket: elsődlegesen anya félelmeit érezzük, mert nem tudja milyen az anyának lenni, hogy veszi majd az akadályokat, fél a szüléstől.

Ha csak azért ment apádhoz, mert az előző kikosarazta, akkor munkálkodik benne egy nagyfokú düh és önutálat, mert hazugnak tartja magát és egy  önsajnálat,  hogy feláldozta önmagát miattad, így téged egy ellenségnek fog tekinteni és nem a gyermekének.

Erre még rájön az is, hogy a terhesség bizonyos szakasza után apa azt érzi, hogy el van  hanyagolva, mert anya nem eléggé foglalkozik vele és depis lesz.

Ezt anya vagy észreveszi vagy nem.

Máris hibásnak érzed magad….

  • Mert apád ellensége is lettél azáltal, hogy anyád rád próbál figyelni, és őrá kevesebb idő jut.
    Itt is megjelenik egy féltékenység a magzattal szemben, hogy ő többet kap.
  • Te meg azt érzed, hogy felelős vagy szüleid házasságáért.
  • Már el is van kapálva a párkapcsolatban vetett hited. (De erre később jössz csak rá!)
  • Végre megszületsz. Csak szüleid szemén és viselkedésén keresztül látod önmagad, nincs más minta.

A második gyermeknek

A testvérednek már itt vagy te, rajtad már gyakorlatoztak a szülők,neki könnyebb lesz.
De te lehet hogy szülősítve lettél, mert túl korán jött a következő gyermek.

Neked hamar fel kellett nőni, hogy anya nehogy belehaljon a nehézségeibe.

Te látod, hogy folyamatosan fáradt így már kicsiként besegítesz a testvér körüli teendőkbe.

Megtanulod, hogy nem igen lehetnek igényeid, vágyaid, mert nem fontos senkinek, szépen lassan láthatatlanná válsz.

Ezért jutalom jár: megkapod az „ügyes, csendes, jó gyerek jelzőt. Te már annyira jól  gondolkodsz, mint egy felnőtt.”

Te leszel az érzelmi rabszolga azért, hogy egy jó pillantást kapj, mindent megteszel.

Irreális elvárások

Irreális elvárások miatt lehet, hogy kialakult benned egy tökéletesség mánia  vagy megfelelési kényszer.
Ebből kifolyólag később lesz a munkamánia, kapcsolatban alárendelt szerep, vagy megmondó harcos szerepe!

Elsőszülöttként

Érezheted azt, hogy nem vagy elég jó abban amit csinálsz, nem vagy megfelelő.
Lehetséges, hogy azért alakult ki, mert nem volt idő megdicsérni téged, mikor felnőttként ténykedtél a családban azért, hogy levedd a szülők válláról a terhet.

Lehet, hogy helyet cseréltél a szüleiddel, mert:

  • sokat dolgoztak
  •  elérhetetlenek voltak érzelmileg    
  •  figyelmüket a második gyermek kötötte le

Te lettél a szülőd szülője

Próbáltál helyettük dönteni, ügyeket intézni. Jól állt neked a villámhárító szerep is, meg a békebíró szerepe is a tiéd lett.

Felnőtt szerepben lenni nem a legegészségesebb szerep, mert elvette a gyermekkorodat, amiért a benned élő gyermeki rész segítségért kiált.

Neked jutott a harcos szerep is

Elsőszülöttként sok mindenért meg kellett harcolni, amit majd később érkező testvér már simán megkapott, mert te megmutattad a szülőknek és kitapostad az utat a testvéreknek.
Ezért lehet, hogy féltékenységet vagy dühöt érzel a később érkezett testvér iránt.

Senkire sem számíthatsz

Elsőszülöttként megtanultad, hogy senkire nem számíthatsz csak magadra, ezért nem tanultál meg kérni, mert te ezt nem teheted meg, neked nem szabad, mindig kell figyelni a másik ember lelki hangulatát nehogy megbántsd, vagy leterheld azzal, hogy segítséget kérsz.

Születési sorrendet nem tudod megváltoztatni.

De ha csak egy dologban is magadra ismertél tehetsz ellene, hogy ezek az érzések megváltozzanak.
Belső gyermek tréning, családállítás segít.
Vagy keress egy jó szakembert aki kísér téged, hogy végre ki tudd hozni magad ebből az útvesztőből, és boldogabban élhess.

Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel
fb-share-icon

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük