Azt érzem, hogy most meg kell osztanom veletek egy különleges történetet. Egy haláleset és egy örökbefogadás történetét.
Nagy fájdalom és nehézség
Ha valaki elveszíti a gyermekét terhessége utolsó hónapjában.
Nem tud szembenézni ezzel a veszteséggel és fájdalommal. Azért, hogy életben maradjon, elkezd cselekedni, mert megállapították az orvosok, hogy nem lehet többé saját gyermekük. Így elindítottak egy örökbefogadást. Ez egy hosszú folyamat
A várakozás erőt ad az életben maradáshoz.
Meg is érkezik a kis jövevény. Igen ám, de a tágabb család minden tagja nem tudja elfogadni az érkező babát, mert azt érzi, hogy ezzel, hogy ő oda került, elfedi a halott gyermek emlékét.
Őneki nagyon fáj ez, és szeretné megdolgozni, hogy a halott és az örökbefogadott gyermek is helyt kapjon a családban. A leképezés nagyon szépen mutatja, hogy az anyuka nincs jelen, ott van a múltban. Halott gyermekét és a férjét nem látja, de még az örökbefogadottat sem. A férj tud közeledni a halott gyermekhez, elmondja, hogy mennyire fáj az, hogy meghalt és elment “lelkében örökké élni fog, örökké az ő gyerekük marad”.
Oda vezeti a feleséget is, végre meg tudják siratni a gyermeküket, és el tudják temetni, mert a fizikai síkon ez nem történhetett meg. A magzatként meghalt gyermek a kórházban maradt.
Az örökbe fogadott gyermek
Az örökbe fogadott gyermek szereplőjén látszott, hogy érzi azt, hogy nincs helye. Próbált kapcsolódni a halott gyermekhez. Ahogy ő is elfogadta a halott gyermeket és megköszönte neki, hogy az ő halála árán került oda, lassan elkezdte látni a nevelőanyját , az is őt, és elfoglalta a helyét, mint csecsemő, akit tudnak védelmezni, akit látnak és nem csak egy hiánypótló valaki többé.
Mindenkinek van őrangyala. Ebben a családban az a személy volt , aki kérte a családállítást. Mert a vérszerinti halott gyereknek lett helye, a szülei el tudták temetni, ha csak lelki szinten is, de megtörtént.
Az örökbefogadott is megtalálta a saját helyét.
A nevelő szülők is felfogták, hogy csak helyettesítik a biológiai szülőket nagy szeretettel, mert annak a gyermeknek vannak saját szülei és ezáltal gyökerei. Olyanok amilyenek, de ő általuk jött létre az a gyermek, az az anya adott neki életet!
Ezt senki nem veheti el tőle.
Nevelőszülők csak a biológiai szülőket tudják helyettesíteni nagy szeretettel és köszönettel, hogy az ő helyzetük miatt élhetik meg azt az érzést, hogy szülők lehetnek és gyereket nevelnek.
Akkor járnak jól mindhárman, ha ezt nem titkolják el, és mikor eljön az idő elmondják a gyermeknek az igazságot. Ha ez nem történik meg, kamaszkorban az örökbefogadott gyermek lázadni kezd az örökbefogadó szülők ellen, mert a lelkének szüksége van a gyökerekre és a hovatartozásra. Ezért már időben segíteni kell őt, hogy mindezt fel tudja dolgozni. Ebben sokat segít, ha az örökbefogadó szülők hálát és elfogadást mutatnak a biológiai szülők iránt.
A megvetés a lenézés és a tagadás nem visz sehova.
Csak akkor lehet békesség és megnyugvás ha mindezt a dinamikát ismerve, elismernek és elfogadnak.
Elég, ha lelki szinten megtörténik.
Mit tanultunk?
- Megtanultuk, hogy mindenkinek van helye egy rendszerben. A rendszer tagjai közül valaki a kiegyenlítődésért dolgozik.
- Megtanultuk, hogy az igazság az gyógyít , hazugsággal nincs egyensúly és nincs saját élet. Mindenki a saját helyére kell kerüljön, mert csak akkor lehet rend.
- Elfogadni és nem lenézni azokat a biológiai szülőket, akik valami miatt le kellett mondjanak a saját gyermekekről.
Mert az az anya is biztos gyászolt a maga módján, megbírkózott ezzel a veszteséggel és ha az örökbefogadó többnek érzi magát, mint aki és ami a feladata, akkor nem nyerhet, csak veszteség lehet az ára a későbbiekben.
Örömmel tölt el, hogy ez a két gyermek megtalálta a helyét.
