Elmesélek egy történetet: Érkezik egy üzenet kora reggel., időpontot kér a hölgy, ha lehet sürgősen, nagy a baj, szétmentek a párjával.
Aznapra nem tudtam időpontot adni, csak két nap múltán tudtam fogadni. Gondoltam addig gyászolgat, sírdogál kicsit. Így is lett, hisz ismerem az illetőt, már rég együtt dolgozunk.
Megérkezik a beszélgetésre, belevág és mondja és mondja levegővétel nélkül “De tudod minden olyan szép volt, és mégsem tudott maradni a férfi.
Már megint mi a baj velem?“
Veled semmi baj nincs. Van egy programod amiről te is tudsz, éspedig a párkapcsolati függőség. Ennek a programnak a hatására, mindent feláldozol és lehet, hogy alárendelődsz a kapcsolatban, minden szereteted ráborítod a másikra.
Azon dolgozol, hogy ezt időben észre vedd és korrigáld tudatosan az elején, ameddig nem válik automatikussá. Mielőtt elkezded bántani magad nézzük meg a másik fél helyzetét és
hozzáállását a kapcsolathoz.
Minden szép és jó volt mindaddig míg fel nem hoztad, hogy számodra fontos a biztonság és akkor a férfi meghátrált.
Lehet, hogy kapcsolatfóbiás, tehát elkerülő kötődésű az illető.
Ez onnan látszik, hogy számára nagyon veszélyesek az érzelmek, ő nem tud elköteleződni egy érzelmi kapcsolatban, inkább kihátrál!
Megértette!
Itt ebben a helyzetben ő semmit nem tehetett volna azért, hogy a másik maradjon. Mert ha mégis úgy döntöttek volna, hogy tovább húzzák, akkor a következő játékot játsszák. A kapcsolat függő örül, mikor a másik kicsit közeledik, akkor minden szeretetével felé fordul. Akkor a másik, aki kapcsolatfóbiás, az távolodik, visszahúzódik és azt mondja, hogy kiszeretett belőled.
Ekkor a függő összezuhan, és ezt a játszmát folytathatják életük végéig.
Ebben az esetben a nő jelezte, hogy neki ez nem jó és szeretné ha lezárnák a kapcsolatot.
Kimondottan örültem a döntésének, mert tudom honnan indult és már felismeri és mer lépni, mert évekkel ezelőtt ezt nem tudta volna megtenni.
Abban maradtunk, hogy most meggyászolja magát, a kapcsolatot és az álmait, amit felépített a kapcsolat körré.
Ezután próbál biztonságosan kötődő személlyel kapcsolatot kialakítani, mert velük lehet az érzelmeknek teret adni, ők nem futamodnak meg.
Megtanultuk!
Nem kell rögtön magunkat okolni, és hibásnak kikiáltani, ha valami nem működött.
El kell gyászolni a régit ahhoz, hogy új kezdődhessen.
Adjunk annyit, amennyit a másik tud fogadni, hogy utána ő is adhasson. Így nem kell adósnak éreznie magát, ami miatt el is kell mennie.
Ha neked is van olyan élményed, ami az életed változtatta meg, ird le és oszd meg velünk, hogy mások is tanuljanak, töltődjetek belőle.
Ha tetszett, kövess minket Facebookon.
Ne felejtsd el megosztani, ha ezáltal felismerted egy barátnőd
működését. Ha olvassa, lehet ő is magára ismer. Vagy ha csak azért osztod meg, hogy segíts nekem., azt hálásan köszönöm.
