A családállítást lehetővé tevő jelenség, a “képviseleti érzékelés” meglehetősen rejtélyes. Ez a folyamat azt takarja, amikor a csoporttagok az állításban megszemélyesítenek, “képviselnek” számukra ismeretlen személyeket, méghozzá rendkívül hitelesen. Valamiképp érzékelik, az az ember milyen. Gyakori, hogy az állítás alanya megjegyzi: “apám pont így beszél” vagy “pont ez a szava járása”. Az is előfordul, hogy a képviselő érzi az illető fizikai fájdalmait, sérülését.
Mindez “magától” történik, semmit nem teszünk azért, hogy a képviselőt valamilyen különleges állapotba hozzuk. Sőt, az a legjobb, ha a képviselő valóban nem tud semmit arról az emberről, akit képvisel. Nem értjük a jelenséget, csak használjuk.
Mi a képviselő dolga?
Az állítás nagyon mély, öntudatlan folyamatokat érint, és ezen a szinten a fejünk, a gondolkodás inkább akadály, mint segítség. A képviselőnek nem kell semmit “csinálnia”, minden csak történik. Viszont fontos, hogy mit ne csináljon: ne gondolkodjon, és ne a gondolataira figyeljen.
Elsősorban a testi érzeteit kell figyelnie csendben, másodsorban a viszonyulását az állítás többi résztvevője felé. Más dolga nincs, csak annyi, hogy ezekről az érzetekről, érzésekről beszámoljon, ha kérdezik.
Nem kell törekednie semmire, nem dolga megoldást keresni a vizsgált problémára, és nem jó, ha segíteni akar. Egyetlen felelőssége, hogy igyekezzen pontosan közvetíteni azt, amit érzékel.
Lehet, hogy szerelmesnek érzi magát, lehet, hogy utálja az egész világot, lehet, hogy a képviseletben erőszakos alak, vagy előfordulhat, hogy nem érez semmit – mindez nem róla szól, hanem a képviselt személyről.
Az ideális képviselő
Az “ideális” képviselő jól bírja a csendet, amikor látszólag nem történik semmi, nem törekszik semmire, nem akar szerepelni, figyel és keveset beszél. Amikor rá kerül a sor, 1-2 világos, tömör mondatban közli, mi van vele, aztán elhallgat, nem magyaráz. Saját magáról beszél, nem a többiekről. Nem értelmez, különbséget tud tenni gondolat és érzés között, és az utóbbiakat mondja.
A képviselet tapasztalata
Képviselőnek lenni különleges élmény. Ez az egyetlen általam ismert módja, hogy mások bőrébe bújjunk, megérezzük, hogy éli meg a világot egy másik ember. Erről a hétköznapi életben nagyon kevés fogalmunk van.
Megérezni, milyen más ember szemével látni a világot, sokszor döbbenetes élmény, annyira más, mint a saját világunk. Rendkívül sokat lehet belőle tanulni.
Mindez felettébb megfoghatatlan, annak is, aki már sokszor átélte, aki pedig csak hall róla, annak végképp. Ez nem csoda, mert az élmény elmesélhetetlen. Kicsit ahhoz hasonlít, mintha szűzlánynak mesélnénk a szexről – lehet róla sokat beszélni, de valójában elmesélhetetlen.
Képes vagyok rá?
Sokakban él az aggodalom, hogy vajon képesek lesznek-e a képviseletre. A tapasztalat az, hogy különböző mértékben, de mindenki képes rá, mivel nem szükséges semmilyen képesség.
A képviselet érzékelése mindenkiben ott rejlik, csak meg kell engedni, hogy megtörténjen. Ez egy olyan folyamat, amelyben nincs helye az aggodalomnak vagy az önkritikának. Csak jelen kell lenni, figyelni és engedni, hogy a dolgok áramoljanak.
