Láthatatlan ketrec
Gondolkodtam azon, milyen érzés volt hallgatni kliensem elmondását. Olyan érzés, mintha ketrecbe zárta volna saját magát. Ezt a ketrecet láthatatlan falakból szőtte, de amennyire láthatatlan volt, annyira masszív is.
Az elszigeteltség érzése
Kliensem azzal a témával érkezett, hogy őt nem látja senki, ő nem kell senkinek, főleg a párkapcsolatok területén éli meg ezt az érzést. Miközben mesélt a gyermekeiről és azok kapcsolatáról, csak saját magáról ne kelljen beszélnie. Hiszen azzal a kérdéssel érkezett: miért nincs párkapcsolatom?
A gyermeki kapcsolatok tükrében
Annyira érdekelte a saját témája, hogy gyermekei rosszul működő kapcsolatáról beszélt folyamatosan. Láthatóvá vált, hogy az ő párnélküli alakítása tartja egyben gyermekei rosszul működő kapcsolatát. Amíg ő a szegény elárvult ént játssza, addig a gyermekei figyelnek rá, ki tud csikarni némi szánalmon alapuló figyelmet, ami fájdalommal tölti el, és így megint nyerésre áll. Azért áll nyerésre, mert akkor a gyerekei nem hagyják ott a rosszul működő kapcsolatukat.
A tudattalan harag
Hiszen meg kell mutatni anyának, akire tudattalanul haragszanak, hogy ők jobbak, mint ő. Hiszen ők maradnak egy kapcsolatban, nem úgy, ahogy anya tette annak idején, amikor elhagyta apát.
A boldogság ára
Ha kliensem belemenne egy kapcsolatba, ahol megéli a boldogságot, akkor a gyermekeinél borulna az úgyis labilis lábakon álló házasságuk. Ezért bünteti magát, mert elhagyta gyermekei apját, nem enged meg magának másik kapcsolódást. Ő még ott van annak a házasságnak a romjain, siratva azt az ént, aki nem tudott maradni. Ezért a gyermekei maradnak, még akkor is, ha nem működik, akkor is, ha nem jó együtt. Anyának látnia kell, hogy ők jobbak, mint ő.
A ketrec felismerése
Beszélgettünk erről a dinamikáról, az elején nem igazán akarta látni a maga köré épített láthatatlan ketrecet, ami fogva tartja. Időt adott magának, hogy ezen a látásmódon keresztül nézze önmagát.
Az önismeret útja
Abban maradtunk, hogy folytatjuk ezt a beszélgetést, és megnézi, hogy a felismerések tükrében mit tud tenni ezzel a szituációval. Hogyan tud egy másik képet megalkotni. Melyik énjéhez kell ellátogatni a múltba, akit lehet, hogy haza kell hozni. Tükörbe néz és megmondja magának azt az igazságot, amit eddig mélyen elrejtett. Megnézi azt a kislányt, aki soha nem kapott odafigyelést, aki nem mutathatta ki, hogy fáj és nehéz, aki szerette volna, ha meghallgatják, aki vágyott arra, hogy megdicsérjék. Aki olyan falakat épített, ahova saját magát zárta a fájdalmak és a külvilág elől. Ezért láthatatlan, ezért nem tud kapcsolódni. Gyermekeinek ezt tudta adni, és azok most erőn felül szeretnének teljesíteni a kapcsolatukban, nem úgy, mint anya. Mert ők mások, nem akarnak olyanok lenni, mint ő.
