Mikor igazán változást szeretne valaki, akkor képes kiállni a csoport elé és felvállalni, hogy problémái vannak, alkoholfüggők.
Családállítással képezte le az alkohol függőséget, kíváncsi volt rá, hogy honnan jön a gyökere a függőségnek.
Nem hitt a saját szemének, amikor látta, hogy honnan ered az egész.
Az ő fejében van egy kép egy idilli kép egy idilli családról és elhiteti magával, hogy a család élete fenomenális.
Szülők boldogok, testvére és családja boldog, ő is boldog, csak éppen nem találja a helyét, a megfelelő irányt, és az alkoholfogyasztás aggasztja.
Kívülről idilli kép, belül lelki szinten zavar van a rendszerben.
Kliens sajnos villámhárító szerepben van a két szülő között.
Ezzel védi a családi békét és bátyja családját is egyben.
Amíg ő villámhárító, addig anya nem zuhan össze, mert megkapja a napi odafigyelést és kommunikációt. Így nem tűnik fel, hogy a férjével nincs kommunikáció.
Amíg a fia ezt a szerepet betölti, addig semmi gond.
Férj eljátszhatja az irányítót, a fiú neki is eleget tesz, mert úgy ugrál ahogy apja fütyül, hisz a mezőgazdaságban nincs megállás.
A földek nem várnak, ha munka van, akkor tenni kell a dolgunkat.
Ameddig kliensem ebben a szerepben tartja magát tudattalanul, addig csak az alkohol lehet a társa.
Mert nem igazán született meg még az a nő, aki így szeretne élni, egy ilyen idilli kapcsolatban.
Ahol a férfi az anya beszélgető partnere és társa, az apa rabszolgája, és a testvér felelősség mentesítője.
Hisz neki családja van, ott kell helytállni.
Alkoholt hívja segítségül, hogy ne érezze a magányt és a silányságot, amivel körül vette magát, hogy a szülők jó gyermeke legyen, hogy végre elfogadjàk, hogy dícséretet kapjon.
Ezt csak így tudja kibírni, ha bekábulva kiüti magát.
Legalább akkor figyelnek rá, mert így a család szégyene.
Ha nem dicsérik meg mindazért amit tesz a család miatt , akkor szidják majd az alkohol miatt.
Ez is figyelem.
Folyton lehet nyaggatni, hogy miért nincs barátnőd, lehet lenézni, hogy nincs valamire való munkahelyen( diplomás ember ) megállná a helyét bárhol.
De ő inkább, elviseli apja lenéző degradáló kommunikációját, anyja társalkodónője, testvér védőszentje.
Hol van ő?
Egy megfelelési kényszerben.
Egy illúzió képben.
Látva saját családállítását, azt mondta hogy megerősítést kapott.
Jó az a gondolat, hogy elmegy a saját életébe, és kezd magával valamit, mert ameddig itt marad, addig esélye sincs a változásra.
Addig nap mint nap csak ismétli önmagát.
