Anya illúzió képét őrizve

Nagyon különleges történetet osztok meg veletek.

Női kliensem azzal a témával érkezik, hogy szeretné leképezni a párkapcsolathoz való viszonyát.

Az-az szeretne képet kapni arról, hogy valójában hogy viszonyul ő a párkapcsolathoz.

Mennyire működik együtt egy párkapcsolatban.

Mennyire látja a férfit, és mennyire tud a társa lenni.

El tudja-e fogadni a férfit.

Nőként ott tud lenni egy kapcsolatban?

Miért hagyják el?

Tehát az összes felvetés megmutatkozott a leképzésben, ennyi mindenre választ kapott.

Nevezzük Pirinek a hölgyet.

Odafigyeléssel szemléli a leképzést, elmélyülten néz.

Egyszer csak megszólal, az életben nem így volt!

Apám egy nőcsábász volt, azt mondta anyám.

Biztos vagy ebben? Vagy csak édesanyád szemén keresztül volt láttatva a kapcsolat?

Ezt azért vetettem fel, mert anya kapaszkodott a saját illúzió képébe: milyennek kell lennie annak a férfinak, aki mellette lehet.

Az a férfi még nem született meg, ha négy romantikus film főszereplőjét össze tudnánk gyúrni akkor sem sikerülne megalkotni az ideális férfit.

Anya ott maradt valahol a kamaszkor regényei által keltett illúzióban, lánya, az az Pirike is ezt a mintát és horgonyt másolja.

Tudattalanul csak így tud anyjához kötődni, ha kamasz énben marad, mert akkor anyja tud vele versenyezni és látja őt.

Ha netán Pirike felnőtt nőből tudna működni és megengedné egy férfinak, hogy együtt boldogan éljenek,  akkor elveszítené anya figyelmét, és az félelmetes lenne.

Ha nem haragudna a férfiakra, akkor anya kidobná a kosárból, ez is félelmetes.

Inkább fogságban tartja a benne élő nőt, ezáltal minden nemű nőgyógyászati problémát kreálva.

Ezzel is anyának bizonyítva:

Nézd anya ezt is meg tudom tenni, maradok életem végéig a felügyeleted alatt.

Munkát adok neked, legyen feladatod, hogy az én problémáimmal foglalkozol.

Addig is nem kell figyelni az idő múlását , örök fiatal maradhatsz, hisz én nem vagyok képes saját magamat eltartani, magamról gondoskodni.

Pirike meglepődve nézte a leképzést.

Végén elmondta, hogy most már érti mit miért tett.

Nem tudja hogy fog ebből kikeveredni.

Most ebben a pillanatban nem is kell tudnod, annyi a dolgod, hogy hagyod a látott, érzett és érintett dolgokat, hogy beérjenek.

Lehet, hogy hetek vagy hónapok után azt veszed észre, hogy tettél lépéseket, és elindult a korrekció.

Ebben az esetben sem nyújt segítséget ha forgatókönyveket írunk.

Nagy segítség ha nyugton maradunk és mindig egy lépést teszünk valamilyen irányba.

Ezekből a lépésekből végül egy jó kis koreográfia jön létre, és csak gyönyörködni tudunk a létrehozott táncunkban.

Hellinger azt mondja: minden egyes leképezés egy új lehetőség, ami azt jelenti, hogy egy új tiszta lappal mehetünk tovább és rajtunk áll, hogy mit írunk arra az üres lapra.

Rajtunk áll, hogy milyen regény jön létre.

Piri azt mondta, hogy ő romantikus regényt szeretne.

Ha tetszett, oszd meg ismerőseiddel
fb-share-icon