Minap erről beszélgettünk és kerestük a megoldást Emese gondjára.
Legfőbb gondolatmenete az volt, hogy egy bizonyos idő után, mindig ismétlődik az a helyzet, hogy ő visszavonulót fúj és kezd kihátrálni a kapcsolatból. Ezt úgy fogalmazta meg, hogy kénytelen kihátrálni, mert elmúlik a varázs.
Természetesen az elmesélésében, csakis a szegény én játszhatott szerepet.
Az a lány, aki mindig mellé fog, és a férfi kiábrándul a kapcsolatból és arra vár, hogy ő a szegény gyenge teremtés, meghozza a drasztikus döntést, és kimondja: Vége!
Beszélgetésünk folyamán napvilágra került, hogy kötődési mintája alapján elkerülő.
Ami azt jelenti, hogy gyerekkorában az anya részéről “ridegtartásban“ volt része.
Ezzel azt a tapasztalást kapta, hogy ő nem szerethető. Nincs értelme érezni, úgyis elhagyják, és átnéznek rajta.
Ha közeledik valaki az veszélyes, inkább jobb a 3 lépés távolság. Elvonul, sértődötten a magányt választja, mert ezt tanulta meg, ha nincs a közelében senki, biztonságban van, de közben legbelül retteg a magánytól.
Nagy előszeretettel gyűjtögette a szorongó típusú férfiakat.
Ők a hozott mintáik alapján vágynak az érintésre, a közelségére, akkor érzik magukat biztonságban.
Ameddig nem kezd komolyodni a kapcsolat, addig imponál Emese számára ez a babusgatás, mert gyermeki része vágyik erre. Nem kapta meg ezeket az impulzusokat gyermekként.
Igen ám, de eljön az a bizonyos pont, amikor megérzi, hogy ez több a soknál, és a férfi marad, kezd közeledni még inkább. Ekkor ő valamilyen ürüggyel hátrál, és visszavonul.
A szorongó fél még levegőt se vesz, nehogy megbántodon “szegény anya, akinek nagyon nehéz “- saját kíváncsisága kielégítetlen marad, de „legalább anya nyugodt marad”.
A szorongó kötődési mintával rendelkező számára anya nem biztonságos személy, anya viselkedése labilis, kiszámíthatatlan, nem megnyugtató.
Ezt tanulta meg, ezért választ ilyen partnert, aki mellett megéli újra és újra, hogy nincs biztonság egy kapcsolódásban.
Egyik percben imádják, mikor a partner érdeke ezt kívánja, másikban pedig el tolja magától, és máris kész a bizonytalansági helyzet, ami ismerős, és komfortos számára.
Emesénk a maga kis magányában visszavonulva duzzog és a másikat hibáztatja.
Minél több negatív okot felsorolva, miért nincs értelme ehhez a férfihoz kapcsolódni.
Legfőbb ok a szexuális összeférhetetlenség.
Miért is ezt hozza fel legfőbb oknak?
Partnere az összebújós, finoman lágyan simogatós helyzeteket kedveli, az se gond, ha nem lesz szex, csak megélhesse, hogy bújhat.
Emese, érzelemmentes távolságtartó viselkedése miatt ezt soknak tarja.
Ő inkább kedveli, ha a falhoz csapják szex közben, vagy ha leuralják, mert minden egyes ilyen esetben visszacsúszhat és újra élheti az érzést, amit gyermekként az anyjával, aki nem a szeretetét fejezte ki, hanem bántotta és irányította őt. Ez a gyötrő élmény ismerőssége lelki megnyugvást ad számára!
Már-már szappanopera lett a kötődési minta feltárása alatt, lényeg, hogy megértette, mit miért tesz.
Azt, hogy ez a partner az érintésekkel és érzelmes kommunikációval csak az ő gyermeki részét akarja gyógyítani, és ezáltal megélni a közelséget, amire ő is vágyik.
Ajánlottam neki a belső gyermek tréninget, ahol megdolgozhatja a gyermekkor sérüléseit, és egyre közelebb kerülhet felnőtt énje a benne élő kislányhoz. Együtt meg tanulhatnak érezni, megélni a biztonságot, hogy van, aki tud figyelni rám, akinek fontos vagyok, és soha nem hagy el.
Ajánlottam számára a családállítást, ahol láthatja, érezheti és megélheti, hogy közelíthet anyához, aki látja őt, elfogadja kislányként, büszke rá, és maradhat az ölelésében és ringatásában, mert nem fogja eltolni magától.
Hozzájuk csatlakozhat a felnőtt én is, aki a későbbiekben egy biztos pont lesz a kislánynak.
Mikor menekülne, vagy három lépés távolságot tartana, akkor erősen tartva és erősítve önmaga gyermeki részét megtanulnak maradni, és elfogadni, hogy szerethetőek.
Emese feltöltődve boldogan áll a megoldandó feladatok elé, és nagyon kapaszkodik egy pozitív jövőképbe.
Megtanulok maradni, érintéseket fogadni, és érezni.
Még akkor is, ha nem mindig lesznek pozitívak azok az érzelmek.
Még akkor is, ha néha sérülhet azzal, ha megmutatja magát és közel engedi magához a másik felet, és nem szalad el.
Megéri ilyen árat fizetni, ha a boldogság a tét.
Ezzel a zárszóval távozott.
Kíváncsian várom az önismereti munka folytatását, és a változások megjelenését Emesénél.
