Ezzel a témával érkezett egy nő hozzám.
Nem tudom mi van a lányommal, nem jövünk ki egymással, folyamatosan hisztizik, vádol, nem tudunk egymásra hangolódni.
Mi lehet a háttérben, ami miatt ez a probléma létezik?
Valaki hiányzik vagy nincs a helyén ?
Ki hiányozhat, ami miatt a gyerek nem tud közelíteni az anyjához ?
Vagy fordítva, ki vagy mi miatt nem tud az anya közelíteni a lányhoz?
Kiderült, hogy a lány apjának volt egy házassága, amelyben született egy lány gyereke.
Az a kapcsolat megromlott, szét váltak, rá pár évre ismerkedett meg a mostani partnerével, itt is született egy lány gyermek.
Ez a gyermek tudattalanul szolidaritást vállal az apja előző feleségével, ezért nem tud a saját anyjához közelíteni.
Mert ha nem romlik meg az apja kapcsolata az első feleséggel, akkoraz ő szülei nem találkoznak és ő sem születik meg.
Ezt hálából teszi, azért mert megszülethetett.
Mivel tudattalan működés, ő csak annyit érez az egészből, hogy anyát nem szabad közel engedni magához.
Próbál kapcsolódni apa előző feleségéhez. Hiába az egész akció, mert onnan nem tud töltődni. Onnan nem tud kapni semmit.
Sőt az is megesik, hogy az a nő nem látja saját gyermekét.
Miért nem látja?
Mert a születés után nem sokkal a férj mégis így döntött, hogy külön életet kezd a felesége és a lánya nélkül.
Ez egy nagyfokú dühöt generál a volt feleségében és ez a düh valahol meg fog jelenni.
Meg is jelenik a második gyermek anyukája körül és a második gyermekben is az anyjával szemben.
Itt az anya folyamatosan kiabál, úgy a társával mint a saját gyermekével is.
Azt gondolva, hogy így van jól, mert így tudja tartani ezt a valamit, amit kapcsolatnak neveznek.
Mert jó pár év alatt nem jutottak el oda, hogy érték legyen a férfi számára, aki feleségül veszi.
Csak hasznos pozíció jut neki a kapcsolatban.
Kislányukat ez is zavarja, hogy anyja nem képes kiállni magáért.
Nem tudja elmondani a társának, az az apának, hogy ő fél és nem érzi magát biztonságban, ebben a felállásban, ahogy most vannak.
A kislány meg fél, hogy elveszíti a szüleit.
Ugyan úgy elmehet apa, mint az első partnerétől és annak gyermekétől,ezért ő apára koncentrál, hogy itt tartsa ebbe a kapcsolatban.
Mondhatni hogy az anyja helyén áll, az apja mellett.
Ez nem egy jó hely, sem az apa, sem a kislány számára, de még az anyuka számára sem, mert senki sincs a saját helyén.
Köszönünk, el ismerünk, helyet adunk, kimondunk dolgokat, míg a gyermek megnyugszik és végre el tudja foglalni saját helyét mint, gyermek.
Tud kapcsolódni az apjához és az anyjához is.
Ami meghozza a megnyugvást, változást indít el a két szülő kapcsolatában és ő végre lehet gyermek a saját helyén, nem kell mindig hisztin keresztül fenntartani a szülők kapcsolatát.
Érdemes feltárni és megdolgozni ezeket a kapcsolatokat azért, hogy mindenki a saját helyére kerüljön, hogy azután szabadon tudjon élni, hogy létezhessen.
Merjen kapcsolódni és kimutatni az érzéseit.
