Az egyik szülőd elutasítása, elítélése vagy hibáztatása
Sokan hisszük azt, hogy amikor valamilyen sérelmet hordozunk a szüleinkkel kapcsolatban, az csak a gyerekkorunkra vonatkozik. Ám az igazság az, hogy ezek a ki nem mondott vagy elfojtott érzések felnőttként is tovább élnek bennünk, és befolyásolják a párkapcsolatainkat.
Hogyan működik ez láthatatlanul?
Amikor elutasítasz, elítélsz vagy hibáztatsz egy szülőt, valójában bizonyos érzelmeket, jellemvonásokat és viselkedésmintákat is megtagadsz magadtól. Ezek azonban nem tűnnek el – hanem a tudattalanban élnek tovább. Ez a belső dinamika kétféleképpen is megnyilvánulhat:
- Kivetítés: a szülővel szembeni panaszaidat a párodra vetíted. Például ha az édesapádat ridegnek láttad, könnyen lehet, hogy a párod apró távolságtartását is hidegségként értelmezed, és újra átéled ugyanazt a fájdalmat.
- Ismétlődés: sokszor olyan partnert vonzunk magunkhoz, aki éppen azokat a tulajdonságokat testesíti meg, amelyeket a szülőben elutasítottunk. Mintha a sors újra és újra visszaadná a „tananyagot”, amíg meg nem gyógyítjuk.
A következmények a kapcsolatokban
Ha valamelyik szülődet elutasítod, párkapcsolataid gyakran küzdelmesek lesznek. Ez megjelenhet:
- szakításokban, ahol te hagyod el a párodat, vagy ő hagy el téged,
- ürességérzésben, amikor a kapcsolatban nem találod a mélységet és a beteljesülést,
- vagy akár abban a döntésben is, hogy inkább egyedül maradsz, mert a közelség túl fájdalmasnak tűnik.
Az azonos nemű szülő szerepe
Érdekes módon az azonos nemű szülővel való szoros kapcsolat segíti a képességünket, hogy el tudjunk köteleződni egy párkapcsolatban. Ha például nőként jó kapcsolatban vagy az édesanyáddal, könnyebben tudsz nőként jelen lenni egy párkapcsolatban, és nyitott szívvel kapcsolódni. Ha férfiként tiszteletben és megbecsülésben tudsz lenni az édesapáddal, az erőt és stabilitást ad ahhoz, hogy férfiként is elköteleződj.
Hogyan lehet ebből kilépni?
- Önreflexió: vedd észre, ha a párodhoz fűződő érzéseid túlzottak vagy ismétlődnek. Lehet, hogy nem is ő az, aki a fájdalmat okozza, hanem a múltadból származik.
- Megbékélés: próbálj meg együttérzően tekinteni arra a szülődre, akit elutasítasz. Nem kell egyetértened a tetteivel, de elindulhatsz az elfogadás útján.
- Belső munka: írásban, meditációban vagy önismereti csoportban dolgozz azokon a részeiden, amelyeket a szülővel kapcsolatban megtagadtál. Minél inkább visszaengeded ezeket magadba, annál teljesebbé válsz.
Záró gondolat
A párkapcsolataink gyakran tükrök. Amit a szüleinkben nem tudtunk elfogadni, azt visszakapjuk a partnerünktől – hogy végre meggyógyíthassuk. A gyógyulás kulcsa mindig bennünk van: amikor kiengedjük a kezünkből a hibáztatást, és felelősséget vállalunk a saját érzéseinkért, akkor nyílik meg az út a valódi intimitás és elköteleződés felé.
És most kérdezek tőled:
- Te melyik szülődben látsz ma is olyan tulajdonságot, amit nehéz elfogadnod?
- Észrevetted már, hogy ezek a tulajdonságok hogyan jelennek meg a párkapcsolataidban?
- Ha elindulnál a megbékélés útján, mi lenne az első apró lépésed?
