Ezzel a témával érkezik egyik női kliensem.
Elmeséli, hogy öt éve házasok, ő elhagyta az országot a férje kérésére, külföldre költöztek.
Az anyaországban a nőnek saját lakása és praxisa volt.
Külföldön arra kényszerült, hogy a férj árnyékában éljen.
Nem talált megfelelő munkát, így abban maradtak, hogy ő vezeti a háztartást, az intézkedni valók is rá maradtak.
Elején örömmel csinálta, mert azt gondolta, hogy így tud hozzájárulni a közös életükhöz.
De az évek folyamán kiégett ebben. Férj meg túlvállalta magát a megélhetés miatt.
Elkezdett imbolyogni az a bizonyos hajó.
Ezért hozta a fent említett témát.
Leképeztük jelenlegi helyét a párkapcsolatában.
Felnőtt én része, aki hónapok óta jár terápiára nem volt jelen a kapcsolatban.
Igen ám, de van egy kislány része, akinek a szülei elváltak, és ő az apával ment tovább.
Ez a kislány akkor az apa viselkedése és kommunikációja révén azt gondolta, hogy számára sokkal jobb, ha az apával megy, mert apa jobban tudja biztosítani a megélhetést.
Mert anya nem igazán képes átlátni a dolgokat és nem tud kiállni magáért.
Telt az idő és elérkezett a férjhez menetel ideje.
Kislány működéséből idősebb férfit választott, hisz megtanulta, hogy ott a biztonság, (vagy nem.)
Ez a minta rögzült, amikor szülei elváltak.
Másik mintája, amit az édesanyjától hozott, hogy a nő magatehetetlen, nem ismeri saját értékét ha feleség, mert neki szolgálni kell a családot.
Akkor ki is van jelen ebben a kapcsolatban?
Egy ötéves kislány, akinek az a fixa ideája, hogy szolgálnia kell a férfit és a férfi fölötte áll.
Felismerte apja viselkedést és a férj viselkedését.
Össze tudja hasonlítani a két férfi rejtett uralkodási vágyát. Felismerte és megértette anyja működését.
Saját magát meglátta a hozott minták fogságában.
Megértette, hogy felnőtt énből tud segíteni magán.
Megfogta annak a kislánynak a kezét, akinek hamis illúziói voltak és megígérte neki, hogy vigyázni fog rá, hogy nem hagyja el soha.
Elmondta neki, hogy nem kell szolgálniuk senkit, lejárt a szolgálati idő.
Megígérte magának, hogy időt ad mind két félnek, hogy lássák merre mozdul el a közös életük ezek után, hogy felnőtt énből fog cselekedni.
Azt is tudja, ha hónapok alatt nem sikerül változást létrehozni a házasságban, akkor ő visszaköltözik és ott kezdi, ahol abbahagyta mikor elköltözött.
A szomorúság és a boldogság érzése kavargott benne.
Szomorú volt, hogy a sérülések miatt ide jutott a kapcsolat.
Tudja, hogy 50-50% tettek bele, hogy most itt tartanak.
Boldog, hogy felismerte saját sérült énjének működését, ezáltal tudja védelmezni ezt a részt, és ő felnőtt női pozícióból tud jelen lenni.
Kérdezitek sokszor mit is ad a családállítás: felismeréseket, másként látást, esélyt arra, hogy kijöjjünk az útvesztőből.
Tiszta lapot az életünk könyvéhez, amit mi írhatunk tele.
Nem a múlt által feltett szemüvegen keresztül illúziókat kergetve és azt gondolva, hogy az a saját életünk.
