Azzal érkezezz hozzám egy hölgy, hogy ő nem tudja mi van, de neki nem sikerül a kapcsolata. Azt érzi hogy ő csak ad és ad, de nem kap vissza semmit.
Ilyen esetben azt nézem meg, hogy a kliens hogy viszonyul a párkapcsolataihoz. Gyakran előfordul, hogy itt lehet valami.. . Mindent megtesz a kapcsolatért valóban, de a kapcsolatokhoz való viszonyában van olyan probléma, ami nem engedi, hogy azok valóban működjenek.
Nagyon átlátható képet kapunk
A leképezésből több dolog is egyértelműen látszik. A kliens szülei sem éltek jó házasságban. Neki jutott az a szerep, hogy azt egyben tartsa. Kisgyerekként vigyázni apa és anya egységére pedig olyan teher, ami nem gyermeknek való.
Anya ábrándozik valakiről a múltban, egy előző kapcsolatból. Csalódott. Ebben a csalódásban él, és a kliens ezt másolja, hiszen ezt tanulta.
Az anya csalódása folytán a gyermek ugyan nem tudja, de ezt a csalódást éli meg minden kapcsolatban. Hiszen az anyjától azt látta, hogy egy kapcsolatban nem lehett elégedett.
Az állításban lehetőség van ezt megváltoztatni!
Felismerve eljut a változáshoz, mert látott egy képet az anyától, hogy milyen az mikor szerelmes és jókedvű, milyen az, mikor megérkezik apa mellé, és végre tudnak egy párt alkotni és ő meg a helyére kerül, mint gyerek.
Az akkori élmények helyére felszabadultaág, vidámság és bizalom költözik.
Az nem számít, hogy a szülők már nem élnek, mert a lelkünkben örökké ott vannak.
Lényeg, hogy mi tapasztalunk egy új képet róluk, ami segít abban, hogy a saját helyünkre kerüljünk.
Mit tanultunk?
Nem tudunk a szülőknek segíteni.
Nem vagyunk felelősek értük.
Villámhárító szerep nem áll jól nekünk ,túl kicsik vagyunk ekkora feszültség elviseléséhez.
Ha valami nem működik jól egy kapcsolatban, keressük az okát, ki miatt nem tudunk jelen lenni, kit képviselünk, ki miatt nem engedhetjük meg magunknak a kapcsolódást.
Ha nem vagyunk a helyünkön, akkor még nem nőttünk fel!
