Azzal a kérdéssel érkezett Adél, hogy nem tud boldog lenni, felszabadult, és nem tud nevetni. Javasoltam, hogy nézzük meg mit mutat a tudatalattija, képezzük le családállítással.
Elindul a folyamat és megmutatkozik, hogy már gyermekként felnőtt üzemmódban kellett működnie. Hiszen a szülei nem álltak a helyzet magaslatán szülőként.
Miért? Mert ők se kaptak. Több oka is lehet.
Lehet, hogy
●árván nőtt fel,
●elhagyták,
●korán meghalt valamelyik szülője,
●apa elhagyta anyát mikor ő még magzat vagy kicsi volt,
●nem várt gyermek volt,
●anya azt gondolta, hogy elveteti, de végül mégis megtartotta
●ikernek indultak, de az egyik közben úgy döntött hogy mégis elmegy, stb.
Most térjünk vissza az adott témához:
Hogy mutatkozik meg, ha nem a saját helyünkön állunk, hanem egy generációval feljebb a nagyszüleink helyén?
Első sorban van egy “Ne létezz” programunk
Ennek hatására túlvállaljuk magunkat. Ha kell, ha nem csak pörgünk, hogy értékesnek vagy szerethetőnek érezhessük magunkat. Csak akkor érezzük, hogy élünk, ha nyom a munka súlya és minden a nyakunkba szakad. Csak ezután tudunk örülni egy keveset, vagy megpihenni , mert addig nem szabad.
Ezt tanultuk meg már gyermekként, hogy minket túl lehet terhelni, mert a teher alatt érezzük, hogy létezünk és csak ha mindennek a végére értünk, akkor jöhet egy pillanatnyi boldogság vagy mosoly.
A fokozott felellőség vállalás miatt úgy érezzük, hogy nekünk mindenért és mindenkiért is felellőséget kell vállalnunk.
Mivel azt tanultuk meg már gyermekként, hogy a szülő és a környezet igényeire kell figyelni és koncentrálni, ezért magunkra nem tanultunk meg figyelni és saját igényeiket hátra soroljuk: “majd ha befejeztem, majd ha megoldottam, majd ha a másikat boldognak látom, majd még csak ezt elvégzem és ezt is, majd majd majd…“
Leképzés alatt Adél látta önmaga, és gyermeki része reakcióit.
Megértette, hogy tudatosan kell szelektálnia a sok munka és kiszolgálási folyamatok között. Nem minden az ő feladata, mások is beállhatnak a sorba és kivehetik részüket a feladatokból. Azt is látta, hogy kidelegálhat feladatokat a munkahelyen is, nem neki kell mindennel megküzdenie. Azt is megértette, hogy mindezt elérje, előbb a benne élő gyermeki rész kell elhozni a múltból azért, hogy saját magáért tudjon felelősséget vállalni és megtanuljon nemeket mondani.
Mert akkor is szerethető!
Nem túlvállalva magát élje a mindennapjait. Ennek megvalósításához kaphat szerszámokat a láthatatlan szerszámosládájába.
Abba maradtunk, hogy folytatjuk a közös munkát, amíg elég erőt érez, hogy meglépje a felismeréseket.
