Szülőként legnagyobb fájdalom, ha nincs jól a gyermekünk.
Egy hölgy keresett fel, gyermekének betegségével kapcsolatban:
Nem mondhatom, hogy az anyukának nem volt tapasztalata a gyermeknevelés területén, mert már van három gyermeke.
A negyedik gyermek tejérzékenységgel született. Öt évre a harmadik gyermek után.
Az elején úgy mutatkozott meg, hogy kevés volt az anyatej, amit pótolni kellett tápszerrel. Kiütés, hányás , hasmenés követte egymást. Lecserélték a tápszert nem tejalapúra, ettől jobban lett pici.
Telt az idő, szépen cseperedett, de újból előjött az érzékenység. Ha olyat evett, amiben tej volt, kihányta.
Anya és a család nagy szívfájdalma volt, hogy a másik három gyereknek, csak dugva volt szabad fogyasztani egy túrórudit vagy nápolyit, nehogy a kicsi észrevegye, vagy ha netán meglátta áhítozva nézte, hogy ő nem kaphat.
Az anyukának eszébe jutott hogy annyiszor segített a családállítás és az ezüst híd, mi lenne ha most is segítségül hívnák ezt a módszert.
Megtárgyalta a férjével és jelentkezett családállításra.
Az állítás természetesen egy konzultációval indul, és egy Kérdésfeltevéssel
“Mit mutat a családnak a legkisebb gyermekünk tejérzékenysége?”
Leképezzük a kért kérdést, megnéztük az összefüggéseket a családrendszerben és megtaláltuk azt a pontot , ami arra mutatott, hogy onnan indulhat az ok, ami miatt, a gyermek ezeket a tüneteket produkálta.
Az anya előtt megjelent egy élethelyzet, amire rá ismert , hogy az akkor történt , mikor terhes volt.
Azon része aki akkor volt, hordozott egy nagyfokú dühöt a férjjel szemben. Ezt elismerte és ki is mondta.
Pár hétre rá jelentkezett, hogy képzeljem el, a gyermek evett egy kekszet, ami tejes krémmel volt töltve, és nem történt semmi.
Következő héten túrórudit evett, és semmi baja.
Azóta eltelt 3 hónap, a gyermek köszöni jól van, semmi baja , ha olyat eszik amiben tej van.
Nyugalom lett a családban, anya nem retteg, hogy oldja meg, hogy a többi gyereket ne büntesse azért , mert a kicsi szenved.
Most a kicsi teljes értékű tagja lett a családnak , nem ő a kivételezett, az áldozat , az akire figyelni kell folyton, akinek baja lehet.
Mennyire igaz ebben az esetben is az, hogy a gyermek csak tünethordozó.
Ha a szülő megdolgozza a múltat ,és felismeri azt, ami fogva tartja őt,a gyermek állapota is javulhat.
Mit tanultunk?
Próbáljuk meg a lehetetlent, még akkor is ha mások azt gondolják, hogy ez nem működhet.
Tartsunk önvizsgálatot, hogy mi hogy érezzük magunkat, hol van a probléma gyökere.
A gyermek köszöni jól van, a gubanc a szülőnél volt.
Tejérzékenység a múlté. Nekik sikerült Mert kipróbálták a lehetetlent…
Ha tetszett, kövess minket Facebookon.
Ne felejtsd el megosztani, ha ezáltal felismerted egy barátnőd
működését. Ha olvassa, lehet ő is magára ismer. Vagy ha csak azért osztod meg, hogy segíts nekem., azt hálásan köszönöm.
