Sok ember úgy gondolja, hogy amennyiben eléggé szeretünk, akkor a szeretet győzedelmeskedik, és minden jóra fordul. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy ez nem igaz. Olykor a szülőknek tehetetlenül végig kell nézniük, hogy noha mély szeretettel szeretik, gyermekük másmilyenné válik, mint azt remélték. Talán beteg lesz, talán drogfüggő vagy tragikus öngyilkosságot követ el. Az ilyen tapasztalatok azt mutatják, hogy a szeretet mellett szükség van még valami másra is ahhoz, hogy a szeretet sikeres legyen.
A szeretet rejtett Rendje az, aminek megértése és követése nélkülözhetetlen. Ezzel dolgozunk a
családállításon.
Kérdeztétek, hogy mit jelent a szeretet rejtett rendje.
Családállítási törvények, amelyeket Bert Hellinger a szeretet rendjeinek nevezett el. Ezekkel dolgozik a családállítás alatt az állítás vezető. Ezek a rendek alkalmasak a családi kapcsolódások láthatóvá tételére.
Ha ezek a törvények sérülnek valahol a generációk során, akkor eltűnik a családi egyensúly, mely a következő generációba érkezők életét is megnehezíti, mert rákényszerülnek a tudattalan negatív
mintakövetésre.
1. törvény: A kötődés
Ez az egyik legfontosabb törvény, de tartoznak a családhoz?
- A testvérek, akár élnek, akár meghaltak, akár tudunk róluk akár nem, ők oda tartoznak (elhallgatott vetélés, vagy abortált testvérek, vagy balkézről sikeredett, és elhallgatott testvér is ide tartozik).
- Szülők és az ő testvéreik
- Nagyszülők és az ő testvéreik
- Dédszülők
- Ezen kívül, kötődés jön létre a a felmenők házassága előtti kapcsolatokon (szüleink előző kapcsolatai, nagyszüleink előző kapcsolatai, olyan személyek akik odavesztek a háborúba, vagy gyilkosság áldozatai lettek, és erről nem beszél a család, mert fájdalmas, vagy azért mert szégyellik). Ha ők nem mennek el akkor nem adnak lehetőséget arra , hogy a később megszületett utód megérkezzen.
Mert Te csak annak a két embernek a gyermekeként születhettél meg, akik kivételesen a szüleid. Ez igaz a többi családtagra is, ők is csak a saját szüleik által jöhettek létre. A kötődés annál erősebb, minél közelebbi rokonsági fok van két ember között, és minél nehezebb sorsa van az adott családtagnak.
2. törvény: Az odatartozás joga
Minden családtagnak, aki valaha a családunkhoz tartozott, annak joga van arra, hogy elismerjék. Még azt is, akit kitagadtak, vagy a haláláról, eltűnéséről nem beszélnek. Attól is elvesszük az odatartózás jogát, akinek sorsát másként akarjuk beállítani, mint, ahogy az valójában történt (mondjuk nagyi meggyilkolja az első férjét, mert nem jól bánik vele….ezt az egész falu tudja, mégis a nagyi mellé állnak, és azt mondják, hogy szívinfarktusban halt meg az első férje. Ezt majd a később született családtag követelni fogja, hogy kitudódjon. Lehet, hogy oly módon, hogy skizofrén lesz, mert azonosul a tettessel és az áldozattal is.).
3. törvény: A hely törvénye
Mindenkinek megvan a helye a családrendszerben, a “klánban”, amit a családi rendszerbe történő érkezési sorrend mutat meg.
A szülő mindig a” Nagy”, mert ő előbb volt ott, mint a gyermek, ezért a gyermek a “kicsi”.
Ha ez a rend felborul, akkor a később érkezett családtag nincs a saját helyén, vagy feljebb, vagy lejjebb sorolja magát a klánban. Onnan tudod, hogy nem vagy a saját helyedben, ha
Amíg ezt teszed, addig nem vagy a saját helyeden, és nem élhetsz boldog kiteljesedett életet. Nagyon fontos az is, hogy a testvérek rangsora meglegyen. Enélkül civódások, kitagadások lesznek, mert mindenki a saját helyéért küzd. (Mondjuk hogy ő a második, de nem találja a helyét az életben, akkor szinte biztos, hogy hiányzik egy testvér aki előtte volt, így ő a harmadik a testvérek között. Itt haza kell hozni az elvetélt, abortált vagy eltitkolt féltestvért, hogy nyugalom legyen.)
4. törvény: Az adás és elfogadás törvénye
Mindig a tőlünk nagyobbtól kapjuk az életet, aki továbbadja a kisebbnek és ő ezt elfogadja. Visszafelé nem tud áramolni az élet, csak a nagytól a kicsi felé. Amit a kicsi elfogadott, ő majd a saját gyermekének adja tovább. (Ha nem akar gyereket szülni, akkor meg kell nézni, hol nézik le a szülőket a rendszerben, hol nincsenek elfogadva. Mely kicsi érzi nagyobbnak magát mint a saját szülei?)
5. törvény: Adok – kapok törvénye
Mindig úgy kell adni, hogy a másik fél ne érezze magát adósnak. Mert ha annak érzi magát, akkor menekülnie kell.
Adj kevesebbet, hogy ő is tudjon adni.
Ha negatív értelemben kaptál valamit, akkor kicsit több pozitívat adj, hogy a helyzet kiegyenlítődjön.
Ez a párkapcsolatok területén érvényes. Még egy kivétel van: a szülő ad, a gyermek elfogad, és ő majd a saját gyermekének ad. (Az nem adás, ha követeli az örökséget, még a szülő halála előtt, mert megfenyegeti, ha nem kapja meg, akkor nem segít és nem vigyáz rájuk. Ezért nagy árat fizet saját egészségével, vagy a gyermeke fizeti majd meg helyette.)
Az adok-kapok törvénye az élet bármely területére érvényes, lehetnek baráti, munkahelyi, kapcsolatok is.
6. törvény: A kiegyenlítődés törvénye
A rendszer lelkiismerete kiegyenlítődésre törekszik. Ha a családban egy korábban született tagjával valami sorscsapás történik, akkor megsérül a rend. Ennek hatására, egy később született családtag, ugyanúgy kezd el élni, viselkedni, mint az, akivel a rossz dolgok történtek. (pl. nagyi szerelme odavész a háborúba. Ő egy életen át várja haza, még akkor is ha lett férje és gyermeke. Majd jön az unoka és lemásolja: nem létesít párkapcsolatot, mert nagyi helyett várja haza azt a férfit.
Vagy anyának volt egy szerelme apa előtt, apához csak dacból ment hozzá, mert az a férfi elárulta. Majd a gyermek lelke szolidál ezzel a férfival, vagy anya dühét hordozza, ő dührohamokat kap ,és nem tudja miért dühös a párjára, miért gyilkolja őt.)
Ezek mind tudattalan lelki fogadalmak, amelyekkel azt mondjuk,”Nem baj viszem én helyetted a nehéz sorsot”. De akár ez lehet betegség is.
Ha ezeket a Szeretet rejtett rendjeit ismered, akkor lehet hogy nem bolyongsz és szaladgálsz fűhöz-fához, hogy megmondja neked éppen mi bajod van, hanem keresel egy jó családállítót és rendbe teszed a családrendszereden belül a saját helyedet.
Ennek hatására változások jönnek létre a saját életedben és kapcsolataidban.
