Olykor több alkalommal is olyan életszakaszok esünk át, amikor lehet, hogy nincs mellettünk társ.
Lehet, hogy azon “egyszerű” ok miatt, mert még gyászoljuk egy nemrég, olykor réges-rég lezárt kapcsolatunkat. Lehet még mindig várunk valakire, aki hosszú ideje meghalt, vagy éppen egy ilyen embert helyettesítünk.
Tudattalanul maradunk egy olyan pozícióban, melyről igazából fogalmunk sincs, hogy milyen szerepet töltünk be.
Olykor csak a kellemetlen és nehezen viselhető, ismétlődő élethelyzetek azok, melyek által gyanú kel bennünk. (Vagy sokszor még akkor sem.)
Ilyenkor szinte mindig valamilyen külső személyt keresünk és jobban vagy kevésbé jobban, de bele is kapaszkodunk a mi sajátos módunkon.
Kedvelni fogjuk. Ő számunkra kellemes dolgokat ad, kapunk tőle. Így vagy úgy töltődünk általa.
Fontos lesz ez a hiánypótlás számunkra. Lehet csak kevésbé feltűnően, de lehet eszméletlen mértékűen.
Saját töltődésünk érdekében talán észre sem vesszük, hogy megmaradjon ezen kedves “erőforrásunk” a környékünkön, saját hiánykészletünk töltésének érdekében, legtöbbször színlelt érzelmeket is mutatunk, használunk. A fő, hogy ez a töltődési vonal így vagy úgy, közvetlenebbül vagy kevésbé direkten, de kiszolgálja a jó érzésünket, melyek ön-önmaguktól nem képesek virágozni.
Lehet, sőt, bizonyos, hogy nőként tudatosan nem is vesszük mindezt észre a működésünk során.
Hiszen olyan sok minden, olyan sok benső dolog és olyan sok lelki- és értékrendi tényezőnk van nekünk, amelyek mindezen működésünket szépíteni, alátámasztani, és kiszolgálni képes, hogy mindez számunkra (és így természetesen a környezetünk számára is) kellemes, kényelmes, megfelelő legyen.
Feltűnik-e vajon nekünk mindebben a már feltöltődött álláspontunkban, hogy az adott férfivel, aki ebbe a szituációba belekerül, minden tökéletesen rendben van-e?
Sejtheti, hogy valami lehet, hogy nem kerek?
Én nőként milyen természetesnek és tényleg kereknek látom ezt, és teljesnek nyugtázom a kölcsönösséget, az oda-vissza hatást?
Így érzem?
..vagy csak szeretném ezt hinni?
Ha így lehet, akkor miért is e feltételezés?
Pedig a férfi más. A működése is.
Ezt tudjuk!
Gyakorlatban, ha azt feltételezem, hogy egy számomra kellemes, kényelmes és persze feltöltő szituációban, amiben kapok és bármilyen módon töltődök:
A nőiségem, az érzelmi világom, a hiányzó megerősítések, a szexualitásom, minden, amitől még jobban önmagamnak érzem önmagam.
…akkor velem együtt egy ugyanezen szituációban egy teljesen más működésű lénynek is biztosan ugyanolyan remeknek és teljes és minden téren tökéletes egálnak fog érezni?
Itt állj meg és gondolj át egy hasonló szituációt…
Ha most valami elkezdett kényessé vagy kényelmetlenné válni már ezen ezen feltételezéstől is, az jó jel.
A fenti kérdésre a válasz egyértelmű.
Mindaddig fel sem merül bennem, hogy lehet-e valamifajta szóba jövő aránytalanság, amíg én a számomra szükséges és maximalizált töltődést megkapom.
(Amíg valaki ezt az igényemet “kiszolgálja”.)
Volt már kimondott vagy kimondatlan félreértés köztem, mint nő és egy férfi közt?
Kisebb-nagyobb csalódásérzés a másik féllel kapcsolatban?
Miért jöhet egyáltalán létre ilyen szituáció, amikor ezt egy oly kellemes és töltő viszonylat előzte meg?
Amikor lelkemet, érzésemet kellemesen töltő fázisban járt a szituáció, akkor a másik félnek (egy hozzám képest teljesen eltérő működésű embernek), neki is pont olyan jó és kielégítő vagy akár megnyugtató lehetett mindez?
Ami szituáció engem nőként tölt, vajon hogyan zajlik végbe a férfiban?
Olykor a kedves és odafigyelő szándékunk, a kimértségünk, átgondoltságunk, “lila ködből való felébredésünk”, burkolt tudatosságunk bizonyos helyzetekben csak ezt a töltő funkciót védi önmagunk számára.
“Persze, hogy nem érted, hogy miről beszélek… nő vagy. – Szeretettel és valódi odafigyeléssel a szerző ”
Volt már olyan, hogy jól érezted magad valakivel, de ő mást (is), máshogy, esetleg “többet” tervezett, képzelt el (amit szóvá is tett)?
Csalódottságot és kellemetlenséget, akár megfosztottságot éreztél. Érzelmileg, önértékileg, esetleg szexuálisan is.
“Hát tényleg minden pasi ilyen?”
“Csalódtam a viselkedésében.”
“Róla ezt végképp nem hittem, hogy ilyen!”
És stb..
Mely után kezdődnek az ilyen-olyan értékrendi indoklásaid, hogy miért is nem volt megfelelő a másik viselkedése.
Tényleg a másik kiismerhetetlensége a gond? Az ennyire eltérő működés?
De akkor miért nekem kellemetlen mégis..?
(Nem mert annyira tiszta szándékú, erkölcsű és értékrendű patyolat szüzek vagyunk.)
Azért mert ezáltal elvesztettünk egy töltőállomásocskát, aki mindeddig általunk behatárolt, nekünk megfelelő biztonsági távolságot tartva adta azt, ami kedvünkre valóan töltötte lelkünk, érzésvilágunk.
Nő tudat alatt, sokszor valódi tudatossággal, de mindenképp kihasználja az olyan helyzeteket, ahol töltődhet. Legyen ez akár érzelmi vagy szexuális töltés.
Ám ha nem kap kellő visszajelzést a férfi részéről, vagy pont hogy e kényelmes aránytalanság lesz szóvá téve szintén a férfi részről, akár szóval, érzéssel vagy tettekkel, akkor általában (mindig) a másik viselkedése lesz a felülvizsgálat tárgya.
Csak abban találhatunk hibát, amiben keresünk! – nemde?
Ilyenkor felháborodva és okosan megmagyarázza, hogy ez miért így van, a másik viselkedése ilyen-olyan és emelt fővel kihátrál a helyzetből, ezáltal önmagát teljesen mentesítve és még tisztábbra mosva.
“Miért ilyen minden pasi?”
“Csalódtam a viselkedésében?”
“Róla ezt végképp nem hittem, hogy ilyen!”
“Azelőtt pedig olyan kedves volt…”
Észre sem vesz egy rendkívül lényeges tényezőt!
Mégpedig, hogy mindent ő váltott ki a férfiban és férfiból, csupán annak érdekében, hogy töltődését megkapja. S hogy ezt maximalizálja, hajlandó érzelmeket, színlelt érzelmeket is bevetni, hogy mozgassa a férfit.
Saját hiánykészlete sarkallja (kényszeríti) nem tisztázott szituációkba, amibe egy nem kiismert játszótársat is bevon.
Így nemcsak úgy töltődhet, ahogyan épp szükséges számára, és ahogy a bevont játszótárs mindezt képes adni…
Hanem:
Ha melegre vagy kényelmetlenre fordul a szituáció (mint tudjuk a másik viselkedésre (vagy már épp nem megfelelő viselkedése) miatt), úgy extra hozadékként a kihátráláskor azt is alkalma lesz megerősíteni kizárólag önmagában, hogy ő aztán mennyire jó értékrendű, tiszta szándékú és gondolkodású.
Vagyis:
Minimum kétszeresen is kihasználja a férfi minden egyes reakcióját.
Azonban nehogy azt gondold, hogy ilyenkor komoly, meglett erejű, férfit választ mindezt beszerezni, bepótolni önmagában.
Nem. Nem nagyvadra megy. Az ugyanis tudja tudatosan vagy tudat alatt, hogy az nem vezethető, nem használható. És végképp nem húzható rá a vizes lepedő.
A lényeg a személyes hiánypótlás és töltődés, mindenek felett.
Nem kockáztat.
Pontosan tudja, hogy olyat kell kipécézni, amelyik még nincs tisztába a saját erejével és nem ismeri még birtoklását.
Így a nő biztonságos pályán focizgat és több oldalról bizonygatva, játszva a királynőt, csupán önmaga meggyőzésére.
Ezzel a viselkedéssel sajnos azonban cselédnek is kevés lenne, ha egy olyan férfi mellett próbálna szerencsét, aki tisztában van a saját erejével és ténylegesen megtudja húzni birtokhatárait.
Nem mindig célravezető, még a nagyon kellemetlenné fajult szituációkban sem, a férfira mutatni…
Minden férfi csupán azt reagálja le, amit mi nőként mutatunk vagy pendítünk meg benne.
A hamis királynő, 2020.
