Királynő leszek/lennék

Minden nőnek és minden lánynak az az álma, hogy ő egyszer királyné lesz.

Ezt nagyjából 4 éves korában, még el is hiszi, amikor megpróbálja a saját édesapját elcsábítani.

Vannak olyan családok, ahol ebben sikerrel jár a kislány és ezáltal megélheti ezt az álmát.

Elcsábította az apját, és voltak pillanatok, amikor hercegnének érezhette magát.

Ez azért nagyon lényeges, mert aki ezt megélte, az az élete későbbi periódusában, már tényleg tud királyné lenni. Ha azonban ez a szakasz bármilyen oknál fogva is kimaradt, akkor nagyon nehézkesen vagy egyáltalán nem fog bekövetkezni, hogy ő egy kapcsolatban igazi királyné legyen.

Alkirálynő természetesen így is lehet majd.

Csak épp a saját illúziójának a foglya lesz, feláldozza önmagát és megmagyarázza, hogy ő márpedig igenis királyné az életében és a kapcsolatában. Hangoztatja, témává, sőt más ügyévé is teszi, szimplán csak véletlen fel-feljön, mint egy beszélgetés tárgya, mert hát valljuk meg ez egy érdekes, sőt mindenkit érintő dolog, egy kivételes érdeklődési kör.

Ez Mindenkit érint… (az mégiscsak jobban hangzik)… az ezáltali meglátása végett lesz kivételes az álláspontja, vagy csak pont emiatt a csürhesorból kevésbé tud kitűnni a saját fájdalmas érintettsége, viszont így szintén biztonságból tud tovább szemlélődni (vagy pörögni).

Azonban minél többször utal ennek a hangoztatására a viselkedése, annál figyelemfelkeltőbb a helyzet. Legtöbbször ugyanis mások jelenlétében teszi mindezen igyekvéseit, hogy ügyelve arra, hogy legyen is valaki, aki ezt talán majd el is hiszi, (vagy legalább azt tükrözi vissza neki) ha már a lelke mélyén ő maga sem hisz ebből az egészből semmit el.

Mintha 3. személyben, mégis önmagáról egy pozitívabb szögből beszélve, viszont csupán egy soha nem teljesülhető álomképbe próbálja önmagát belegyőzködni mindezzel.

Annak érdekében, hogy még hitelesebb legyen önmagának, úgy külső ellen- vagy negatív példaként felhozott szituációkkal körberakva a saját helyzetét szépíti és szemethunyt reménytelenséggel tereli el a figyelmét saját magáról. Ez által igyekszik ugyanis megerősíteni, azt, ami soha, de soha nem is volt.

Csupán egy dolgot felejt el megfigyelni, hogy tényleg valós-e ez a státusz?!

Ha már valamivel fizetni kell ezért az egészért, akkor ott valami mindig sántít és hamis a mutatvány.

Rendkívül kevés családban adatik meg, hogy a szülő jelen van a saját életében, ráadásul a saját szülői pozíciójában.

Az esetek többségében, ő is csak kínlódik, mert nincs a saját helyén, és sérülései rángatják. Ennek természetes következményeként, gyermekének is csak annyit képes adni, mint amennyi neki van. Nem tud többet!

Hol kezdődik a Királynősség?

Az édesanyánál.

Igen, lehet, hogy most felcsillan a szemed és megnyugodva azt mondod:

„Óóó pompás, könnyű dolgom van, hiszen mi micsoda „Jóbarátok” vagyunk anyuval!”,

„Na csakugyan királynő vagyok. Mondtam én!”

Vagy netán a féloldalasan összeráncolt homlokod mögött az a gondolat suhant át, hogy:

„Mi szinte nem beszélgetünk egymással!”, „De én úgyis megmutatom, hogy jobb leszek mint ő! Majd én mindent jobban csinálok.”

Vagy: „A mi családunkban nem is divat a beszélgetés, se az ölelkezés, mert a mi laza és modern családi mintaképünkbe nem is illenek bele a nyálas és érzelgős szavak használata, mint például a Szeretlek.”, „Mi úgy is tudjuk, hogy így van…”

 Azonban senki nem gondolatolvasó!

Minden eset arra mutat rá, hogy neked nincs saját helyed ebben a rendszerben.

Te csak egy eszköz, egy kellékes vagy.

Egy eszköz, egy tárgy, egy kellékes lehet királyné?

Lehet alárendelt,vagy legfeljebb kacat.

Ez természetes, hisz nincs eszköze, hogy kell annak lenni.

Ilyenkor érdemes visszamenni a kezdetekhez és feltérképezni szerszámosládánkat, a rendszerünket.

Amennyiben ez megvan, átlátjuk helyzetünket, értjük a már nem a háttérből, bennünket rángató félelmeinket, hiányainkat, úgy azután képesek vagyunk elindulni az álmaink megvalósítása felé.

Azon álmaink, amit megígértünk annak a 4 éves kislánynak, hogy: „Igen, én Királyné leszek!”

Nézzük viszont most anyát.

Neki is voltak, vannak, még lesznek is sérülései, amelyek mozgatják őt és bizonyos viselkedési, kommunikációs forma használatára kényszerítik.

Örökké csak cáfolatot, esetleg lekezelést kaptál a reakciód miatt?

Nagy eséllyel kialakult ezek hatására egy alapvetően bizalomhiányos éned, aki nem képes megbízni a másikban, hiszen attól fél, hogy a másik mindig csak ledorongol, hogy elárul.

Elsőként az alapként ki kell építeni a bizalmat és csak ezután továbblépni.

Leginkább a csecsemőkorszakban érdemes ilyenkor keresgélni a megoldást erre a helyzetre.

Ha az nem szolgál gyökeres megoldással, akkor lehetséges, hogy már magzati korban sérült a bizalom, tehát mindenképp szükséges lesz egy születésállítást.

Örökké csak kritizáltak?

Ez esetben lehet, hogy nem hiszed el magadról, hogy tehetséges vagy és büszke is lehetsz a tehetségedre. Nagy mértékben rombolódott az önbizalmad.

Pedig büszke is lehetnél magadra…

De mégis ezzel ellentétben te leértékeled magad.

Örökké azt éreztették veled, hogy nem érdemled meg a szeretetet!

Te csak akkor vagy szerethető, ha ezt vagy azt megteszed.

Ha jó jegyet hozol haza.

..vagy ha csöndben hallgatsz a sarokban és nem zavarsz senkit, legfőképp a felnőtteket nem.

Megtanultad, hogy akkor vagy szerethető, ha folyamatosan csak adsz és teljesítesz.

Így nem is csoda, hogy csak adni tudsz, kapni nemigen.

De ha már ez a természetes működés, akkor bizony össze is szeded mindazon embereket, akik ezt jól kihasználják.

Persze te érthetetlenül állsz ezelőtt akár jó sokadjára is, hogy:

„Hát én pedig csak jó voltam.. és mégis milyen csúnyán átvertek (megint)!”

Örökké azt hallottad, hogy „Még csak ezt kell megtenned.., már csak azt kell megtenned..”

Nem tanultál meg „Nem!”-et mondani.

Azt gondoltad, ha mindent megteszel, akkor észrevesznek, végre tán megdicsérnek, sőt lehet, hogy még szeretnek is majd..?!

Ez a majd persze sosem következett be.

Nehezen barátkoztál más lányokkal, mert kevesebbnek érezted magad.

Féltél a kudarctól az elutasítástól és attól, hogy nem leszel elég jó, nem lesz elég a teljesítményed, vagy kiközösítenek.

Örökké azt hallottad, hogy: Milyen vagy, hogy nézel ki, pont te?

Ezután nem is csoda, hogy egy torz képet látsz a tükörben és csúnyának érzed magad.

A szégyen kínjait éled át még mindig.

Szorongás és bizonytalanság vesz uralma alá. Minden gesztusra és minden észrevételnek kihegyezett figyelmet szentelsz, mert azok csak és kizárólag neked szólhatnak.

Majdnem mindig gúny tárgya voltál?

Tényleg csupán az juthatott osztályrészül, hogy te csak sikertelen lehetsz, akin mások gúnyolódhatnak.

Az igazi és bárhonnan is érkező elismerés nagyon messze esett tőled.

Így meg is tanultad saját magad hibáztatni mindenért és ezzel együtt a másikat mindig felemelni, annak reményében, hogy majd hátha elismernek.., vagy netán még szentté is avatnak a viselkedésed és kivételes önfeláldozási képességed végett.

Tudod mit?

Ezen viselkedési mintákkal felvértezve, nem igazán lehet valaki Királyné.

Esetleg alárendelt, cseléd, vagy nagyszájú megmondó (ez utolsó ritkábban fordul elő).

Inkább az alázatos szolgája, ami nagyon is fekszik neked.

Ugyanúgy maradsz a megalázó, a bántalmazó, a téged csak kihasználó kapcsolatban.

Miért?

Mert csak ezt ismered és egyedül ezt tudod kezelni.

A szeretet és a szerelem csak egy tranzakció lehet számodra, amit csak akkor érdemelsz meg, ha teszel érte.

Csupán csak annak okán, mert létezel, úgy nem jár neked.

Amennyiben a fenti tudattalan programokból csak egyetlen is igaz rád, akkor valóban nem könnyű a helyzeted.

Akkor bizony nehéz és göröngyös út vezet a trónig.

Érdemes szembenézni ezekkel a parancsokkal és a természetes meglétükből adódó félelmekkel és ezután meggyógyítani a benned élő kislányt.

Bármily érdekesen is hangzik elsőre, de érdemes lenne saját magad által örökbe fogadni önmagadat és megadni neki mindazt, amit gyermekként nem kapott meg.

Eztán talán biztonságra lel majd benned.

Ha ő ugyanis biztonságban van, akkor te, a felnőtt részed, már könnyebben megtanulja a helyes és felesleges feszültségektől mentes kommunikációt egy kapcsolatban.

Amikor aztán ez nagyon jól megy, na akkor már joggal várhatod, hogy megérkezik az életedbe a Király és Te akkor lehetsz Királyné.

Ha tetszett a cikk, oszd meg barátaiddal, hátha ezzel is segítesz valakinek, hogy felismerje a saját mintáit, és iratkozz fel hírlevelünkre.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.