Milyen tükröt tartottak eléd, gyermekként?

Megosztás

Mit lát­tál abban a tükör­ben, amit eléd tar­tot­tak nap-mint nap a szüleid? Tele volt érzelmekkel, érzésekkel?

Azt éreztet­ték, hogy szere­thető és külön­leges vagy, megis­métel­hetetlen, csak egy van belőled a földön, egy kincs vagy, gyönyörű és értékes?

Ha min­dezt megkap­tad, akkor szerenc­sés vagy. Mert meg­tan­ul­tad, hogy egy ÉRTÉK vagy, amit csak Te adhat­sz a világ­nak. Szere­thető vagy csupán azért, mert létezel! Meg­tan­ul­tad elfo­gad­ni, poz­ití­van értékel­ni önma­gad, olyan­nak ami­lyen vagy. Mer­sz kapc­solód­ni, és enged­ed, hogy mások hoz­zád kapc­solód­janak, teret enged­sz az érzé­sei­d­nek, érzelmekkel teli kapc­so­la­tok­ban van részed.

Boldog és kerek a vilá­god, még akkor is, ha néha kic­sit szomorú leszel.
Te egy boldog ember vagy, és képes vagy poz­ití­van lát­ni az élet­ed, a kihívá­sok­ban is a jót látod, és nem csak „ezósan” mag­yará­zod be mag­a­d­nak!

Legtöbben azon­ban olyan család­ban nőnek fel, ahol nem kívánt gyer­mekként érkeztek, vagy ellenkező neműnek várták a szülei. Eset­leg az Anyá­nak volt egy nagy szerelme, aki átverte, elhagy­ta, mega­láz­ta. Az Apu­ka kilépett a család életéből, egysz­erűen lelépett.
Vagy ahol Apa ivott, netán mind­két szülő alko­holista volt.
Min­den­ki hall­ga­tott a család­ban, nem volt kom­mu­niká­ció. A gyer­mekre volt bíz­va mit gon­dol, vagy hogyan értelmezi a látot­takat.

El kell szomorí­tanom téged, mert ha csak egy fel­vetés is igaz Rád az előzőek­ből, akkor görbe tükröd van. Egy ilyen tükör­ben csak ezt láthat­tad: „Nem vagyok várt szemé­ly, nem vagyok szere­thető, elfo­gath­ató.” Ezért (mi mást tehet­nél) önbiza­lom hiányos gyer­mek­ből önbiza­lom hiányos fel­nőt­tként tenget­ed az élet­edet.

Mire elég ez?
Aláren­delődésre a munka­he­lye­den, például képesítésed alat­ti munkát vál­lal­sz el, nem törsz vezetői pozí­cióra. Párkapc­so­lat­ban is aláren­delőd­sz, és olyan embert válasz­tasz, aki elti­por, mega­láz, kihasznál.
Min­dezt miért enged­ed meg?
Mert az egyetlen dolog, amit meg­tan­ultál mag­a­dról, hogy Te egy sele­jt vagy! A sele­jteknek nem jár elfo­gadás, lehet­nek a végre­ha­jtók, annak érdekében, hogy a felet­tük álló szemé­ly elégedett legyen.
Lev­eg­őt is úgy veszel, hogy a másik­nak jó legyen, mert az alko­holista apa mel­lett, vagy a depis anya mel­lett sem tehet­tél mást: lesned kel­let min­den moz­du­latukat, vajon éppen hogy van­nak.
Meg­tan­ultál láthatat­lanná vál­ni. „Inkább leszek láthatat­lan, nehogy belém rúg­janak, ha ked­vük úgy hoz­zá.”
Meg­tan­ultál a szüleid ügyes ügy­in­téző­je lenni, hiszen annyi­ra nehéz volt az életük. Te gyer­mekként min­dent megoldot­tál helyet­tük, és kön­nyen lehet, hogy még ma is azt teszed.
Sajnos ezt másolod a kapc­so­lataid­ban is! A másik helyett cse­lek­szel, az ő életét éled, min­dent úgy alakí­tasz, hogy neki jó legyen!

 

Hol vagy Te az egészben? Lehet­sz vala­ha Te is fontos?
Mikor meg­tan­u­lod saját mag­ad szeretni, elkezd­ed mag­ad értékel­ni, és értékesnek tar­tani. Milyen, ha szeretjük önma­gunkat? Ha tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, és nem mások­tól vár­juk el, hogy értékesnek lás­sanak.

Távoli­nak tűnik, és úgy érzed nem elérhető ez az állapot Szá­mod­ra?

Jó hírem van, mert ezt bár­ki elérheti! Ha elkezdesz dol­go­zni mag­a­don, szem­benézel a legi­jesztőbb félelmei­d­del, egysz­er csak áta­lakul­nak, majd egyre kiseb­bé vál­nak. A végén pedig eljut­sz ÖNMAGADHOZ, és saját értékei­d­hez.

Szem­benézel azzal a bizonyos görbe tükör­rel, és ha kell, ezer darabra töröd szét, majd újra és újra össz­er­akod, amed­dig csak kell! Min­dad­dig ismé­tled, mígnem egysz­er csak kitisz­tul a kép, és azt nem mon­dod: „De szerenc­sés vagyok, hogy min­dezen keresztül­mentem, megél­tem, elsír­tam, elfáj­tam!” Mert ekkor vis­szanéz rád az az éned, aki valójában vagy. Ne félj, nem leszel egyedül! Meg­je­lenik egy tanító, láthatat­lan, álruhában, „Fan­tomként”. Nap, mint nap az érzelmekről ír. Nem követel, csak kérdez, válas­zol, emel Téged a szavaival. Meg­mu­tat­ja, hogy bárk­it fel lehet emel­ni az érzések szárnyán, csupán azért mert létezik!
Nincs szerepe a külc­sín­nek, csupán az érzéseknek.
Azok az érzések kerül­nek előtérbe, ame­lyek ott voltak eddig is, csak nagy­on régen el let­tek zár­vaa görbe tükör miatt, amit eléd tet­tek, és Te elhit­ted, hogy a tiéd. Azt hit­ted, hogy az vagy amit ott meg­mu­tat­tak Neked, és aho­va beskat­u­lyáz­tak. Azt hit­ted ettől nem szabadul­hat­sz meg, így kell élned az élet­ed.

Sem­mit nem kell előre megter­vezni, mert ami a Tiéd, az pon­tosan akkor érkezik, amikor készen áll­sz rá. Sem­mi sem érkezhet előbb vagy később, csak akkor, amikor már megértél rá.
A Te tükröd milyen? Javí­tanál raj­ta?
Szeretet­tel vár­lak foglalkozá­sainkon, ker­ess bár­mikor a megadott elérhetőségeken.


Megosztás

2018-09-24T10:56:58+00:00