Narkózik és italozik a gyermekem!

Megosztás

Min­dazt, amit itt leírok egy családál­lító szemén keresztül mesélem el. Lehet, hogy Te ezt másként gon­do­lod, és másként tapasz­tal­tad. Ez így van rend­jén. Az a jó, hogy külön­bözőek vagyunk, és min­den­ki más szeg­men­sét pásztáz­za az adott témá­nak. Az itt leír­tak, ha tudá­sod­hoz hoz­záad­nak valamit, akkor használd, ha nem akkor hagyd itt, és lépj tovább szeretet­tel.

Min­dent megteszek a gyer­mekemért, mégis ide jutott, hogy tudat­mó­dosító szereket használ. Pedig erőmön felül tel­jesítek, hogy megl­e­gyen a pénz, amiv­el elm­egy bulizni, megve­heti a márkás ruhát magá­nak, vagy annyi a gyer­mek zsebpénze mint más­nak egy havi fizetése. Mégis men­nyire hálát­lan, meg mit tesz magá­val, meg velünk a család­dal, szé­gyent hoz ránk!”

Kedves szülő, ezért nem a gyer­meked a bűnös. Hanem, Te mag­ad. Ezt rossz hal­lani! Fel­háborodtál? Megértelek. Remélem meg­nyugszol.

Gyer­meked­nek hiányzik a kötődés.
Mikor jön létre? Csec­semő kor­ban. Akkor, amikor ringa­tod. “A bölc­sőt ringató kéz valójában a vilá­got ringat­ja.” Ha anyaként, igazán jelen voltál, akkor létre­jött a kötődés.

Ahhoz, hogy egy anya jól lás­sa el hivatását, szeretnie kell önmagát, ami azt jelen­ti, hogy önma­ga min­den részét elfo­gad­ja. Kiváltképp a testét kell elfo­gad­nia. Egy anya nem tud gyerekének fizikai jó érzést adni, ha ő maga nem érzi azt, és ösztöneibe vetett bizal­mat sem tud­ja megad­ni gyer­mekének, ha ő nem hagy­atkozik az ösztöneire. (Így a gyerek fél­ni fog az élet­től!) Mai tár­sadal­munk rák­fené­je! Csec­semőko­r­ban az érzés elsődleges jelen­tőségű. Nem számít, hogy anyu milyen jól alakít­ja az anya szerepét. Az számít, hogy valójában mit érez a gyer­meke iránt.” Tehát ját­szha­tod Bla­ha Lujzát, gyer­meked az érzé­seire hall­gat, és folyam­atosan radaroz­za a Te érzé­sei­det.

Ha csak azért men­tél hoz­zá gyer­meked apjához, mert a másik elhagy­ott, akkor végig a másik irán­ti dühöd fog vezérel­ni. Ezt rávetít­ed a páro­dra, és a szüle­tendő gyer­meke­dre is. Létre­jön egy utálat, ezt a gyer­meked érzi. Nincs kötődés anyá­val, sír egy idő után hall­gatag lesz. Meg­tan­ul­ja, hogy nem érdemes sírni mert nem figyel­nek rá. Tehet ő bár­mit, mert ő nem fontos. Ebből kifolyólag később, nem mer meg­ny­il­vánul­ni, vagy szaba­dos lesz. Ha nem tud meg­ny­il­vánul­ni, akkor a benne lévő dühöt befelé maga felé fordít­ja, ennek ered­ménye: depressz­ió, ked­vte­len­ség, alka­lmat­lannak, erőtlen­nek érzi magát ahhoz, hogy életcélját elér­je.

Ha nem kívánt gyer­mek, meg­tan­ul­ja, hogy nem vál­hat fontossá: azt választ­ja hogy túl­zot­tan engedelmes, udvarias, segítőkész, és ezeket fel­nőtt kor­ban is ismétli, mun­ka helyen, otthon egyaránt. Ha lány­nak született, és fiú­nak várták vagy fordít­va, a gyer­mek szé­gyenkezik a neme miatt, ez később külön­féle alávetett szerepekhez vezet.

Tehát itt tesszük le az alapokat gyer­mekünk életéhez. Ha ninc­senek alapok, akkor összedől a ház! Fel­nőt­tként ha kín, bánat, sérelem ér ben­nün­ket, akkor aktivizálód­nak az elsődleges én védő mech­a­niz­mu­sok.

Mit tesz a fel­nőtt vagy a kamasz gyer­meked? Olyan állapot­ba viszi magát, ahol azt élheti meg, amit megkel­let vol­na élnie csec­semőként az anya ringató kar­jában. Miv­el éri ezt el? Tudat­mó­dosító szer­rel: alko­hol, drog. Az a pár óra, míg a hatása alatt van, elhoz­za ezt a fik­ciót számára. Tehát kibe kapaszkodik gyer­meked? Mikor meg­fog­ja az ita­los poharat vagy a füves cig­a­ret­tát, vagy belövi magát ? Beléd kapaszkod­na, kedves anyu­ka!

Létre­jön a ringó állapot, de sajnos mikor a hatás elmúlt, akkor fel kell ébred­ni és megérkezni a valóság­ba. Egyre több­ször teszi meg, mert nehéz szem­be nézni azzal, hogy nem fontos senk­inek, és egy szé­gyen, nincs joga az élethez. Reménykedik, hogy vala­ki észreveszi és segít neki! Ha nem akkor meghal­hat, mert senk­inek nem fáj­na.

Mit tehet­sz? Indulj el, ker­ess egy jó családál­lítót. Dol­gozz a gyereked­del való kapc­so­la­to­dra. Ha nem hiszel ebben, akkor imád­kozz, hátha segít életbe tar­tani a gyer­mekedet, és fel­nőt­tként ő maga indul el megk­eres­ni önmagát! Egyik sem kön­nyű. Nem séta galopp! Akár szülőként, akár fel­nőtt gyer­mekként teszed. Fájhat! Nehéz szem­benézni min­daz­zal, amit eddig igaz­nak hit­tél és kiderül, hogy csak fik­ció volt!

Csak az igazság gyó­gyít! Sem­mi más. Min­den más álca, amiv­el kendőzünk. Igen a szé­gyen fáj­dal­mas, de még mindig jobb ha fáj, és ezál­tal meg­ment­ed a gyer­meked, vagy meg­men­ti ő magát, ha felfog­ja, hogy segít­sé­gre van szük­sége.

Vagy dol­gozz tovább, pénzeld, fizesd a szám­láit, netán a drogüzért fizesd ki, vagy vidd haza neki az italt azért, hogy nehogy meg­tud­ja a szom­széd, a rokon­ság, az ismerősök, hogy csődöt mondtál szülőként! Tudod mit mon­dok, majd­nem min­den­ki tud­ja ezt, a hátad mögött beszél­nek is erről. Hagyd abba a hazu­dozást mag­a­d­nak és a környezeted­nek, indulj el meg­menteni gyer­meked, és saját mag­ad!

Most azt gon­do­lod, milyen jó, hogy nincs ilyen prob­lémám, sokat dol­go­zom, nincs drog, italozás! Munkaalko­holista vagy! Ez is ugya­nar­ról a tőről fakad. Akkor indulj, és keresd meg önma­gad, és kezdj el Élni végre, mert az idő véges, és egyre kevesebb jut belőle. Majd a sírköve­dre ráír­ják, itt nyugszik a mártír, aki halál­ra dol­go­z­ta magát! Ezt szeretnéd?

Köszönöm, hogy velem gon­do­lkodtál. Kér­lek ha van észrevételed oszd meg velem!


Megosztás

2018-09-04T11:04:33+00:00
Szeretnél még több hírről vagy eseményről elsőként értesülni?
Iratkozz fel hírlevelünkre további tartalmakért