Ismerd meg! Ki Ő? Te vagy!

Megosztás

Használd az összes elő­for­rá­so­dat, majd meglá­tod, hogy sik­erül­ni fog. A gyerek erre azt feleli, hogy már az össze­set fel­használ­ta, mire az anya: Nem, kic­sim, még nem használ­tad fel min­dent: még nem kértél meg, hogy segít­sek.”

Nem tudom, Te hogy voltál vele csec­semőként… tak­tikáztál? Azért, hogy ne hagy­janak el, hogy figyel­jenek rád, vigyáz­zanak, etessenek, szer­essenek. Szük­ségünk volt, hogy megőriz­zük a kapc­so­la­tot a ben­nün­ket gon­do­zó személ­lyel. Ez annyi­ra fontos, hogy egész életünkben kihatás­sal van a fejlődésünkre.
Kötődé­seink egy életen át elkísérnek ben­nün­ket, és meghatároz­zák, hogy saját felfogá­sunk szerint mit kell ten­nünk azért, hogy szer­essenek és elfo­gad­janak ben­nün­ket. Ezért lehet, hogy mások­tól füg­gővé tet­tük az életün­ket, és elfele­jtet­tünk, vagy nem is tanul­tunk meg Nemet mon­dani.

Hagy­tuk, hogy mások döntsenek fejünk fölött. Mikor ez megtet­tük akkor aláren­delődtünk, és nem vál­lal­tunk felelősséget az életért, a dön­té­seinkért. Áldozat szerepbe díszelegve kön­nyű másokat hibáz­tat­ni a tet­teinkért, cse­lekede­teinkért, életünk alakulásáért. Ezt felis­merve, végre fel kéne fogjuk, hogy itt az idő kilép­nünk az áldozat szerep­ből, és felelősséget vál­laljunk, Magunkért!

Hogy tudjuk megten­ni?
Teret engedünk az érzelmeknek, érzéseknek, érin­tés­nek és meg­találjuk a ben­nünk élő gyer­meket.

Hogy találod meg a benned élő gyer­meket?
Próbálj ki egy tapasz­talást, ami segít, hogy elin­dulj és megk­eresd a mód­ját Önma­gad­dal — azaz a bel­ső gyer­meked­del — való találkozás­ra és munkára.

Nem kön­nyű mun­ka, mert amed­dig nem sírod el a kic­si fáj­dalmát, szomorúságát, hiányát, félelmét, nem megy. Hibázhat­sz, téved­het­sz! Na és? Kezd­ed újra!

Ki mond­ja meg, hogy mi a jó, vagy mi nem jó neked! Mindig van lehetőség nevet­ni mag­a­don, és újra kez­deni min­dent!

Tehát ott tar­tunk, hogy gyako­r­lat:

Kér­lek ker­ess egy gyer­mekko­ri képet 0–15 éves korig, de legjobb ha 0–6 éves kori képet részesít­sz előnybe! Ha nincs képed, akkor vedd a kispárnát és tedd mag­ad elé, ez fog­ja a fényképet helyettesíteni, kipróbál­ha­tod mind­ket­tőv­el. Hagyj időt mag­a­d­nak, hogy rá tudj hang­olód­ni, legjobb ha egyedül vagy, sen­ki nem zavar, mert így teret adhat­sz az érzé­sei­d­nek.

Vajon, mond­tad vala­ha ennek a részed­nek, hogy men­nyire Szereted? Men­nyire fontos neked! Mikor köszönt­ed meg neki, hogy kibír­ta azt a sok nehézséget amin keresztül ment gyerekként.

Lehet, hogy lát­ni fogod a szemében a szomorúsá­got a magány miatt, meg nem értettség miatt. Látod, hogy men­nyire egyedül volt, félt, és sen­ki nem figyelt rá. Nem volt kihez oda for­duljon és segít­séget kér­jen, mert nem figyel­tek rá, nem volt fontos senk­inek.

Nem lehetett gyerek, nem lehet­tek álmai, mert neki már 6 évesen úgy kel­lett gon­do­lkod­ni, mint egy fel­nőt­tnek. Mert neki kel­lett vigyázni a testvéreire, és nem ját­szha­tott. Nem szólal­ha­tott meg, mert akkor csak baj lett vol­na, észre veszik és kikap, mert részeges apja szeme elé került, vagy ideges any­ja lába elé. Kin­evet­ték, mert nem tudott anny­it mint a környezete, mert nem voltak olyan ruhái, mint a töb­bi gyer­meknek.

Ha előtörnek a régi sérelmek, fáj­dal­mak, hagyd, hogy jöj­jenek. Érezd meg, hogy mi fájt ennek a kisgy­ereknek a legjob­ban. Hagyd, hogy meg­mu­tas­sa neked, miért sza­kadt meg a kapc­so­la­to­tok. Mikor fele­jtet­ted el, hogy ő létezik. Mikor zár­tad őt egy fiók­ba. Mikor száműzt­ed azért, hogy túléld a túlél­hetet­lent, hogy élet­ben maradj!

Simo­gasd meg, és mond meg neki, hogy Szereted! Men­nyire sajnálod, hogy elfele­jtkeztél róla.

Ha for­rong benned a düh és a sértettség, akkor add ki nyu­god­tan! Sírhat­sz, üvöl­thet­sz, csap­kod­hat­sz, hisz 25, 30, 45, 50, 55 év fáj­dalmát éled meg, és enged­ed szél­nek. Egy idő után azt érzed, hogy csil­lapodik min­den, meg­nyugszol.

Biz­tosítsd kic­si Éned­nek, hogy most már mindig itt leszel neki! Emberek jön­nek és men­nek az életetek­ben, de Te mindig itt leszel, és soha nem fogod elhag­y­ni! Mindig figyel­sz rá, megvéd­ed, és szeretni fogod! Ettől a pil­lanat­tól, nincs egyedül.

Nézz rá! Lát­ni fogod, hogy ő nem haragszik Rád! Nagy­on régó­ta vár­ta a pil­lana­tot, hogy érte gyere. Ö maga a Szeretet.

Itt kezdődik az önsz­eretet, és elfo­gadás. Ha ezt mag­ad iránt meg tudod ten­ni, akkor kön­nyen megy a külvilág felé is! Akkor kön­nyen tudsz mások felé for­dul­ni, és megérteni őket, hisz megértet­ted, és szereted azt a szemé­lyt aki a legközelebb áll hoz­zád, és az Te mag­ad vagy.

Akkor tudsz kapc­solód­ni, és meg is marad­ni egy kapc­so­lat­ban, mert már nem kell félned, hogy elhag­y­nak. Saját mag­ad szülő­je let­tél! Nem kell arra várn­od, és követelned, hogy anya tegye, vagy figyel­jen rád. Innen nincs nyava­lygás, ott vagy Te mag­a­d­nak.

Mondd el neki, hogy ő egy Hős, mert megszületett! Egy cso­da, mert min­dezt túlélte, és élet­ben maradt. Mond el neki, hogy Szereted!

Mondd el neki, hogy nem akar­od meg nem történt­té ten­ni a múl­tat és elás­ni!

Itt kezdődik az Élet! A saját Élet!

Köszönöm, hogy velem gon­do­lkodtál. Kér­lek ha van észrevételed oszd meg velem


Megosztás

2018-09-04T18:37:52+00:00
Szeretnél még több hírről vagy eseményről elsőként értesülni?
Iratkozz fel hírlevelünkre további tartalmakért