Biztos nem akar engem a párom!

Megosztás

Az élet nagy tanító mesterünk! Nem kérdezi meg, hogy mit akarsz, sor­ra kapod a lehetőségeket, felis­meréseket. Ezek jelen­tkezhet­nek pofonok, vagy simo­gatá­sok for­májában. Meg­tanul­sz küz­deni, zuhan­ni, feláll­ni. Ezek által vál­sz egyre nyi­tot­tab­bá, elfo­gadób­bá, és nem utol­só sor­ban megértőb­bé! Ha ide elju­tot­tál, akkor már nem vádol­sz másokat, hanem mag­a­d­ba nézel, és ott teszel ren­det. Megosz­tom veletek egy történetet.

Adott egy fiatalem­ber, aki azért jelen­tkezett családál­lítás­ra, mert szeretett vol­na rálát­ni a helyére, a jelen­le­gi párkapc­so­latában.

Van úgy, hogy azt gon­do­ljuk, hogy part­nerünk nem közelít hoz­zánk, ezért két­ségeink van­nak afelől, hogy szeret-e min­ket. Saját magunkra nem gon­do­l­unk, hogy mi lelk­i­leg ott vagyunk-e a kapc­so­lat­ban? Fel se merül ez a kérdés ben­nünk. Mert ugye­bár, mi szen­tek és sér­thetetlenek vagyunk. Állítás alatt pedig szem­besülünk lel­ki részünkkel, ami köszönő vis­zony­ban nincs azzal, ami a fizikai síkon van velünk. Fizikai síkon már ránk rakodott min­den álarc, amiket fel­tet­tünk a szo­cial­izá­ciónk során, azért hogy megfeleljünk, élet­ben marad­junk.

Tehát ott tar­tunk az állítás­nál. “Barát­nőm nem akar közelíteni, biz­tos nem akar engem.” Men­nek a gon­do­la­tok, visznek ren­de­sen. 🙂 Első kép, ami leképződik a résztvevők által, hogy a barát­nő szereti, csak vala­mi miatt nem tud közelebb lép­ni! Megkérdeztem a fér­fit, hogy volt-e előző kapc­so­la­ta? Kiderül, hogy volt egy hossz­abb élet­tár­si, és egy házasság, ahol született egy gyer­mek. Az állítás meg­mu­tat­ja, hogy itt van az akadá­ly! A fér­fi lelke még mindig le van kötve az első élet­tár­si kapc­so­lat­nál. Ott sérült, mert erőből szeretett vol­na megoldani min­dent. Megfelel­ni a nőnek, és a gyer­mekeinek.

Erőből nem lehet, csak ideig óráig csinál­ni valamit. Tönkre is ment a kapc­so­lat. Jön a következő kapc­so­lat, ahol már viszi magá­val a sérülé­seit. “Nem hagy­om, hogy kihasználj, átverj! Meg­mu­tatom hogy erős fér­fi vagyok!” Megint csak erőből szeretne tel­jesíteni. Itt sem sik­erül, mert olyan helyzetek alakul­nak ki, ami miatt úgy dönt, hogy elvál­nak. Hal­mozód­nak a sérülések.

Telik az idő és elérkezik a jelen­le­gi kapc­so­lat udvar­lási fázisáig. Itt az élet tanítást küld neki a nő által. Ne kövesd el ugyan azt a hibát már har­mad­szor­ra, indulj és keresd meg a méreg­fogát a viselkedésed­nek.

Felis­merve az előző sérüléseket, átdol­go­z­va, lezár­va, egy új szem­szög­ből tudott közelíteni a mostani part­nere felé, másként tudott a kapc­so­latukra nézni. Már nem volt igény arra, hogy erőből legyen kirá­ly a nő mel­lett. Átfor­mál­va az önértékelését, önbizalmát, már nem a feje vezényelte hanem a szíve. A Szív hívó sza­vára a nő is közel tudott men­ni hoz­zá, és kirá­lynéként tudott odaáll­ni az oldalára.

Ez egy kép volt, egy folya­mat, amit a fér­fi látott az állítás alatt. E képek által elin­dul egy folya­mat, ben­tről kifele, és amikor megérkezik a kin­ti világ­ba, akkor vál­tozá­sok áll­nak be az életükbe.

Köszönöm, hogy velem gon­do­lkodtál. Kér­lek ha van észrevételed oszd meg velem!


Megosztás

2018-09-04T11:17:53+00:00
Szeretnél még több hírről vagy eseményről elsőként értesülni?
Iratkozz fel hírlevelünkre további tartalmakért